"Persze nyilván nagyon bonyolult és nehéz feladat, ehhez  magyar politika nem tudott felnőní, a Habsburgok pedig már erőtlenek voltak bármihez is."

Ha valaki fel volt nőve a problémához - lehet, hogy nem tökéletesen - de mégiscsak a magyar vezetés volt. Sokan nagyon is tisztában voltak a  kialakult helyzet komolyságával és veszélyességével, de mivel az ország nem volt teljesen független, így cselekedni sem tudtak e vonatkozásban. 

Erre először a kiegyezés után nyílt lehetőség, amikor a magyar állam olyan törvényeket hozott, amelyek garantálták a magyarországi nemzetiségek teljeskörű fejlődését. Az 1907-es elhíresült "Lex Apponyi" oktatási törvény, amit az ellenséges propaganda mind a mai napig az "erőszakos magyarosítás" etalonjaként - eléggé el nem ítélhető módon - használ fel, csak annyit kívánt, hogy a nem magyar ajkú tanulókkal a magyart, mint idegen nyelvet, próbálják annyira elsajátittatni, hogy szóban és írásban érthetően ki tudják magukat fejezni. Ebben természetesen volt egy olyan szándék, hogy ezáltal a nemzetiségek egy része magyarosodik, de semmi erőszakosságot nem lehet felróni egy olyan intézkedésnek, ami az államnyelv oktatását és alapfokú elsajátítását, mint idegen nyelvet (!), előírja. Különösen groteszk ez a vád napjaink azon államai részéről, akik azzal érvelnek, hogy az állam nyelvét meg kell tanulni mindenkinek, ráadásul teljesen önkényesen, erőszakos módszerekkel,nem idegen nyelvként oktatják az államnyelvet, hanem anyanyelvként. 

Ebben napjainkban a két legsovinisztább állam, Románia és Szlovákia jár az élen, de Ukrajnában és Szerbiában is rezeg a léc...