"Az a vak ember, aki azért fordul Jézus felé, hogy az majd visszaadja a testének szeme világát, örökre vak fog maradni."

Ján. 5:5. Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében. 6. Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni? 7. Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem. 8. Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj! 9. És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala. 10. Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod! 11. Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj. 12. Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj? 13. A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen. 14. Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!

No, egy pár dolog. Itt egyértelműen testi gyógyulásról van szó, az ember 38 éve beteg volt, abban reménykedett, hogy majd Betesda víz gyógyító erejétől meggyógyul, régészek megtalálták ennek a tónak a helyét, ilyen tényleg volt. Igen gyötrő lehet, ha valaki 38 éve beteg és még mindig nem gyógyul, egészen össze tudja roppantani az embert (lelkileg, érzelmileg is), nem lehet valami frankó, még ha valakinek a lába törik az se túl kellemes (itt nem tudjuk pontosan mi volt)

Nézzük tovább. 

Jahusua megkérdezte tőle, hogy akar-e meggyógyulni. Természetesen, ki ne akarna? Meg is gyógyította egyetlen szóval. Később az embert látják a templomban, hogy egészséges, de a kérdésre kiderül, azt sem tudta, hogy ki volt, aki meggyógyította, amíg nem találkozik vele újra. Nos, a lényeg itt jön. Nagyon egyszerű tanács: Többé ne vétkezzél, hogy nehogy még rosszabb legyen. Tehát a testi gyógyulás valóban kevés, habár hatalmas megkönynebbülés és öröm lehetett az embernek, meg tudom érteni, de nem helyettesíti a megtérést. A megtérés abból a felismerésből származik, hogy Isten élő Isten, és cselekszik, és hogy a bűn böntetése betegség (is lehet), tehát van következménye. Ebből az is kiderül, hogy az ember a saját vétke miatt kerülhetett ebbe az állapotba, és ami fontosabb, ha folytatja, még rosszabb lesz, akár újra beteg lehet. A testi gyógyítás ez esetben csak eszköz volt, nem a cél. A cél valóban a megtérés, a bűntől való elfordulás. A betegség se egy túl jó, és Isten addig hagyja, ameddig annak értelme van. Úgy látszik, ennek az embernek 38 év kellett, és utána jött el az idő, hogy Isten cselekedjen az életében, hogy felismerje az Isten küldöttjét, hogy hitre jusson, és éljen. Most már nem csak testileg épként, hanem úgy is mint aki Istenhez fordult, aki már nem a vétek útját járja. Ebből is látszik, a két gyógyulás kéz a kézben jár. Hiszen ha újra vétkezik, még rosszabb lesz neki.