A tegnapi napon rászántam magam, hogy elmenjek a Vigadóba, és végre megnézzem a babakiállítást. Mit ád isten, akkor éppen zárva volt, csak erre az egy napra. Egy udvarias, de hajthatatlan fiatalember közölte, hogy most nincsenek nyitva, jöjjek holnap. Erre azt mondtam, hogy holnap meg én nem leszek nyitva. Sajnálkozva tájékoztatott, hogy még a pénztáruk sem üzemel., hiába érveltem azzal, hogy ehhez nem is ragaszkodom túlzottan. Csalódottan távoztam, de nem adom fel, nem ám! Szerencsére a kiállítás jövő hó közepéig nyitva van, úgyhogy hamarosan sort kerítek rá. Viszont nem mehettem haza, mert a környéken egy másik programom is volt, amire két és fél óra múlva került sor. Ezért úgy határoztam, turista leszek Budapesten, úgyis rég voltam az. Végigsétáltam a Petőfi Sándor utcában, majd a Váci utcán, egészen a Vásárcsarnokig. Rajtam kívül még jó páran azt tették. Az első észrevételem nagyon kellemetlen volt. A Budapest 4 posta (alias főposta) zárva. Szemlátomást hosszabb ideje, mert az ablakok módfölött porosak voltak. Nem értem, hogy lehet egy ilyen nagy értékű ingatlant így elhanyagolni?

Továbbhaladva iszonyatos bóvlikat áruló boltok tömegével találkoztam, de szerencsére nem mindegyik volt ilyen. Találtam egy olyan csöpp kis üzletet, ahol színházi plakátok másolatait, jelmezek képét, ruhaterveket, ilyesmit árultak. Mellette egy igazán csinos kézimunkabolt.

Egy biztos: az az ékszerbolt, aminek a kirakata előtt sokszor megálltam, még megvan, és határozottan megszépült, ez is valami. A környéken túltengenek az éttermek, és előttem ismeretlen okból ezek többsége olasz, vagy legalábbis annak akar látszani. Komolyan mondom, kész felüdülés volt egy olyan, ahol lángost, illetve marhapörköltet hirdettek.

Egyszóval sétáltam, nézegettem, és nem is olyan sokára elérkeztem a Nagycsarnokig. Ott viszont magyar hét volt, néhány kézműves árult többé-kevésbé érdekes dolgokat. Volt kefekötő, (nála legjobban a lóvakaró tetszett), kosárfonó, (nála egy csöpp játékkosár) szaruból különféle tárgyakat készítő művész, méhész, no és még egy-két másik. Itt is jól kibámészkodtam magam, és jöhetett az olvasókör. Nem is olyan rossz dolog bennszülött turistának lenni, legalábbis pár óráig.