"Ha viszont így van, akkor semmi értelme az előbbi felosztásnak."

Azért van értelme ennek a felosztásnak, mert az ősi istenképek (Atya- és Anyaisten) mindkét nembeli tulajdonságnak állítottak viselkedésmintát, s a társadalmi berendezkedés is ennek megfelelő volt: Legalább közelítőleg egyenrangúság uralkodott, s mindkét princípium tulajdonságai érvényesültek. Ellentétben a Jézus korában érvényben lévő egy-(pontosabban fél-)istenhittel, ahol az Ószövre jellemző szélsőségesen egyoldalú férfi-dominancia jellemző, és persze ennek egyenes következményeként a kegyetlenség, a bosszú, az erőszak, a megfélemlítés, a hatalomelvűség, stb. Jézus ennek az áldatlan állapotnak a végére tett pontot az Anyaisten (Szentlélek) méltó rangjának visszaállításával, ami az Ő női jellemzőket is felvonultató viselkedésében is megnyilvánult. (megbocsájtás, szeretet, együttérzés, elfogadás, stb...)