A Ferropassittal csak óvatosan. Én a következőképpen jártam egy régi PIKO kalapsínnel - persze próbaként.

Beletettem egy Ferropassittal megtöltött tálkába, ahol egy idő után (pár óra, vagy 1 nap? nem emlékszem) az összes rozsda gyönyörűen eltűnt, fémtisztán csillogott. Kiszedtem, letakarítottam róla a vegyszert, és félretettem. Pár nap múlva ismét tiszta rozsda volt az egész, legalább annyira, mint korábban. Ha nem jobban.

Egy kicsit töprengtem, és az alábbi következtetésre jutottam.

A rozsda (ha nem felületi), akkor az mély lyukakat tud a vasba marni. Továbbá: ha egy fémrácsban hiba van (persze mindig van több-kevesebb), ott a korrózió is hamarabb elindul. Vagyis, egy durva, részben rozsdamarta felületen sok a rácshiba. (Ezt idáig az egyetemen is tanították.) Namármost: ha a sín már régóta rozsdás volt, akkor ott hiába marom le a rozsdát, a megváltozott anyagszerkezet fogékonyabb lesz az ismételt korrózióra. Továbbá: a Ferropassit tartalmaz valamilyen savat. Ez a vasat is megtámadhatja, vagyis az oxigénnel érintkező felületet tovább rongálhatja. (Persze lehet, hogy a síndarabot nekem sem kellett volna olyan sokáig a vegyszerben tartanom.)

KI

Illetve még egy tapasztalat a Ferropassittal: közel 3 évtizedig használtam az autóimon a korróziós nyomok megjelenésekor. (Persze utána alapozás, festés, vagy alvázvédő.) Nem igazán adott tartós megoldást a használata. (Az is igaz, hogy nem vagyok szakképzett lakatos, fényező, tehát lehet, hogy más hibát is elkövettem.) De máshol is hallottam ilyen véleményt, illetve inkább a Korant alapozóra mondták, hogy nagyon jó, amivel tavaly kísérleteztem először. Persze ez már modellvasúti célra alkalmatlan.

BE