Ezt köszönöm Spoli és egy kicsit utána is olvastam.

1903. november 6-án kezdte meg működését Budapest hetedik színháza, a Király Színház. A Király utca 71. szám alatt álló épületben korábban több zenés szórakozóhely is működött: előbb az Éden Színház, majd a Rémi Mulató, végül pedig a Somossy Orfeum. Az átalakítás terveit Márkus Géza építész készítette, aki új, két szfinksszel díszített homlokzatot, tágas, üvegtetejű előcsarnokot, 140 négyzetméter alapterületű színpadot és 1251 főnyi közönség befogadására alkalmas nézőteret alakított ki. 

Az átépítési munkálatok közben Beöthy László megszervezte társulatát, amely főként tehetséges, fiatal – jelentős arányban vidéki – színészekből állott. Az elsők között szerződtette a Bob herceg sztárját, Rákosi Szidi színiiskolájának egykori növendékét, Fedák Sárit. Fedák az egyik első modern értelemben vett sztárja a századforduló színházi életének.

A tagok között prózai és zenés szerepekre alkalmas színészek egyaránt voltak. Az együtteshez negyvenhat tagú kórus, tizenkét tagú balettkar és harminckét főből álló zenekar tartozott még. A színház titkára – Beöthy jobbkeze – Lázár Ödön volt. Az első évben Molnár Ferencet is alkalmazták mint irodalmi tanácsadót.

A közönség mérsékelt érdeklődése, a súlyosbodó anyagi nehézségek – a színház egyre nehezebben tudta eltartani magát – kényszerítették rá arra Beöthyt, hogy egy addig teljesen ismeretlen szerző, Kacsoh Pongrác zenés darabjának bemutatására vállalkozzon. Kacsoht Bakonyi Károly, a Bob herceg librettójának szerzője kérte fel, hogy zenésítse meg Petőfi ismert, a középiskola alsóbb osztályaiban kötelező olvasmányként tanított elbeszélő költeményét, a János vitézt.  Beöthy feltűnő szereposztásban vitte színre a darabot. A főszerepet, Kukorica Jancsit Fedák Sári kapta, amelyet most nem egyszerűen nadrágban – mint már oly sokszor –, hanem gatyában, szűrben, árvalányhajas kalapban játszott. Iluska alakítója Beöthy egyik új felfedezettje, Medgyaszay Vilma, a mostoháé pedig egy másik {611.}rendkívül fiatal színésznő, Csatai Janka lett. 

A háborús évek legnagyobb sikere kétségtelenül A csárdáskirályné volt. A darab példa nélküli anyagi hasznot hozott a színháznak és a szerzőknek egyaránt. A bevételekből tíz százalék illette a szerzőket – öt százalék Kálmánt, öt százalék a szövegírókat –, egy százalékot kapott Gábor Andor, a fordító. A Király Színház egy-egy táblás házának jövedelme 6300 korona körül volt (1916-ban a legdrágább jegy ára kilenc, a legolcsóbbé egy korona volt),