:-)))

 

 

 

 

"Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök!"

 

*

 

 

MIÉRT DALOL A FÜLEMÜLE ÉJJEL?

 

Valamikor hajdanában égen-földön minden állat jól megfért egymással: a halak a vízben, a szárazföldön élő állatok, de még a rengeteg égi madár is. Amíg azután egy napon be nem költözött a világba a rosszaság, és nemcsak az emberek, hanem az állatok is elkezdtek egymás ellen acsarkodni.
A madarak addig csak daloltak, fütyültek, csiviteltek, károgtak, mind aszerint, ahogy a csőrétől, torkától tellett, hanem akkor egyszerre mind azt firtatta, vajon ki énekel a legszebben a madarak közül.
Összehívtak hát egy madárdalos-versenyt egy napfényes erdei tisztáson, s kimondták, hogy az lesz a győztes, aki a legtöbb szavazatot kapja. Igen ám, csakhogy minden madár saját magát tartotta a legjobb dalosnak, és a saját nevét írta a szavazócédulára!
Csak a fülemüle nem akart olyan udvariatlan lenni, hogy önmagának szánja a díjat; mivel azonban egyetlen madár elsősége mellett se tudott dönteni, hát üresen adta le a szavazócéduláját.
Amikor végre a harkály meg a kakadu kihirdette az eredményt, hát minden madár a rigó, a pacsirta, a cinke, a vörösbegy, a bagoly, a holló és a papagáj és a többi mind-mind kapott egy szavazatot, csak éppen a fülemüle maradt szavazat nélkül. Támadt erre nagy csiripelés, cserregés és károgás a madarak között
- Hogyhogy, hát a fülemüle még egyetlen szavazatot se kapott? Akkor pedig te vagy mindannyiunk között a legrosszabb énekes! Ezennel meg is tiltjuk neked, hogy valaha énekelni merészelj!
A fülemüle szomorúan repült haza a bokrok közé. De amikor leszállt az éjszaka, és a többi madár mind aludt már a fészkében, nem bírta tovább, és dalolni kezdett az éjszaka mélységes csendjében, a csillagos égbolt alatt.
Így van ez már sok-sok ezer év óta. Amikor lemegy a nap, feljön a hold, ragyognak az égen a csillagok, s a világra nagy csend borul, akkor hallatja hangját a fülemüle, és bizony mindenkit megbűvöl, aki hallja.
A bagoly, a kuvik és a többi éji madár azóta mind belátta, hogy igazságtalanság érte a szegény kis fülemülét, hanem a kimondott ítéletet senki se másítja meg szívesen, még a madarak sem.
Így azután a fülemüle se tehet mást, amíg ez a világ világ marad, mint azt, hogy nappal hallgat, és éjjel énekel.

Német mese

 

*

 

FÜLEMÜLE FENN AZ ÁGON

 

Fülemüle fenn az ágon
Örvendezik a világon,
De jó, hogy a tavasz eljött,
Vidám nótás kedve megjött.

 

Vígan szól a fülemüle,
Megtelik az erdő vele.
Azt dalolja, azt énekli,
Gyönyörű szép erre élni.

 

Erdős, dombos drága tájon,
Vissza is tér minden áron.
A zord tél majd elzavarja,
De a fészke hívja vissza.

 

Minden ősszel, ha el is megy
Hazája nincs, csak ez az egy.
Itt a fészke, itt a szíve,
Itt született szeretetre.

 

Vígan szól a fülemüle
Hosszú útról hazatérve.
Fészek szépül, élet épül,
Dala ablakodra repül.

 

Így alszol el mosolyogva,
Vidám fülemüleszóra.
Hűségről és szívről álmodsz,
Megváltozik a világod.

 

Légy hű, mint a fülemüle,
Reménnyel a szíve tele.
Fészket épít, jövőt bízik,
Így okítja fiókáit:

 

Ha az élet majd nehéz lesz
Derűs szívvel minden könnyebb,
Lásd meg mindig csak a szépet,
Adj hitet az embereknek.

Andók Veronika

 

:-)))