Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez is kultúra, de érdekesnek találtam azt a rendezvényt, ahol május elsején jártam.  Láttam egy plakátot, amin rönkhúzó versenyt hirdettek. A képből kiderült, hogy igáslovak versenye. Udvariasabban hidegvérű lovaké. A helyszín nem volt túl messze a lakásomtól, ezért elmentem megnézni. Meglepően sokan voltak, nem csak a versenyzők, a nézők is. Nyitás után pár perccel érkeztem, de már sokan voltak. Ez inkább jó, mint rossz hír, csak éppen nem volt valami tribünféle, és ha nem találtam jó helyet, akkor az előttem állók fejét láthattam, nem a lovakat, holott ezek jól megtermett példányok voltak. Gondosan megfésülték-kikefélték őket, arra is ügyeltek, hogy egymáshoz illő színű lovak dolgozzanak a párosban, a lószerszám díszes, de nem túldíszített, egyszóval jólesett rájuk nézni. Körülbelül nyolc-tíz pár indult, először valóban egy farönköt kellett különböző akadályokon átjuttatni. Csöndesen derültem azon, hogy az első akadály egy térdmagasságú gát volt. A lovak viszont úgy vélték, rengeteg hely van mellette, miért kellene átemelni, amikor meg is lehet kerülni.A továbbiakban viszont egész jól teljesítettek. Érezhetően minden indulónak megvolt a saját szurkolócsapata. Meglepetéssel hallottam, hogy a legtöbb felkészítő és versenyző Szlovákiában működik.

Volt állatsimogató, négy, valóban elbűvölő kiskecskével, egypár törpemalaccal, no meg egy pónilóval. Ez utóbbi gondosan ügyelet arra, hogy a karám közepén ropogtassa a szénát, nem szerette, ha simogatják.

Nem maradtam sokáig, mert egyre nehezebb volt látnom is valamit, de csöppet sem bántam, hogy ott voltam, mert kellemes hangulatú, és számomra új esemény volt.