A hagyományos magyar fajtakörök közül két jelentősebb az óriás kajszik és a magyar/gönci kajszik.

Az óriások korábbiak, fagyra emiatt érzékenyebbek lehetnek. Lédúsabb állagúak, éretten nehezebben szállíthatóak, de frissen fogyasztva isteniek, zamatuk is szuper (pl. ceglédi óriás nekem kedvencem). Egyszerre szedhető. Lekvárnak a nagyobb létartalom hátrány is lehetne, ha már nem terjedt volna el annyira a zselésítés. Ez utóbbit a kajszilekvárnál szerintem nem érdemes túlzásba vinni. A gönci/magyar kajszi később virágzik és érik, kevésbé lédús, de ugyancsak finom ízű. Az én szubjektív véleményem, hogy túléretten (amikor már lepotyog), kissé "lisztes" friss fogyasztáskor. Lekvárnak is kitűnő. Szakaszosan szedhető.

A fenti fajták gombabetegségekre nem túl ellenállóak.

Vannak még pl. rózsabarack fák, ezek tovább élnek, nagyobbra nőnek, de rostos az állaguk, nem túl jó.

Az új külföldi fajták közt vannak modernebbek, ellenállóbbak. Most ültettem tsunamit (korai), kuresiat, big red-et. Sajnos nálam még nem teremtek, így ízvéleményt nem tudok mondani. Tardicot-ra évek óta várok. Kuresia ízét nagyon dicsérték itt a fórumon....