:-)))
Egy - hold az égre megy
Kettő - csillagmintás kendő
Három - szemed csípi álom
Négy - fürdővízben légy
Öt - sikáld üstököd
Hat - mancsod még ragad!
Hét -mosd füled tövét
Nyolc - tiszta minden porc
Kilenc - kis kegyenc,
Tíz - tejbegríz,
kanalazd be, finom, meleg
aztán gyerünk, ágyba veled!
Pákozdi Gabrella
*
BÁRÁNYOK
Amikor külön ágyban fekszem,
sokáig nem tudok elaludni,
ezért mindig megpróbálom
összeszámolni a bárányokat,
ahogy a nagyi javasolta.
Csak az a baj,
hogy én még csak
tízig tudok számolni,
a bárányokból viszont
sokkal több van,
ráadásul mind egyformák,
így állandóan
összekeverem őket,
ezért folyton újra kell
kezdenem a számolást,
és ettől aztán tényleg
nem tudok elaludni.
Kiss Ottó
*
„Kicsi csillag ég peremén
Ragyog, fénylik, tündököl.
Társai közt bújócskázik,
Hold apóra ráköszön...”
Matos Maja – Csillag
*
KI MEGY OTT A HEGYEN ÁT?
Ki megy ott a hegyen át,
Egy-két apró manócska,
Lámpa, lámpa, lámpácska,
ragyogj , mint ég csillaga!
Mörmike, megy előre,
lámpást visz a kezébe.
Lámpa, lámpa, lámpácska,
ragyogj, mint ég csillaga!
Második a Babberci,
szemét hátra mereszti
Lámpa, lámpa, lámpácska,
ragyogj, mint ég csillaga!
Utána jön Kódorgó,
lámpa után bolyongó.
Lámpa, lámpa, lámpácska,
ragyogj, mint ég csillaga!
Negyedik az Ici-pici,
ki a földből sem látszik ki.
Lámpa, lámpa, lámpácska,
ragyogj, mint ég csillaga!
Csillag, csillag fent az égen,
csillag, csillag ragyogj nékem!
Hopp, egy csillag lepotyogott,
tenyerembe belehullott.
Megőrizem magamnak,
hogy sugározzam másoknak.
*
A CSILLAGRUHA
Volt egyszer egy lányka; apja is, anyja is meghalt, s ő maga olyan nagy szegénységbe jutott, hogy már nem volt egyebe, mint az egy szál rajta való ruhája meg a kezében egy darabka kenyér.
Gondolta szegény lányka, ha már nincs senkije, semmije, mit időzzék a faluban; elindult hát, neki a világnak, az egy szál rajta való ruhában s kezében a darabka kenyérrel.
Ahogy megy, mendegél az országúton, szembejön egy öregember, meglátja a lányka kezében a kenyeret, és azt mondja:
– Jaj, édes lelkem, három napja nem ettem, rettentően éhes vagyok, kérlek, szánj meg egy darabka kenyérrel! A lánykának megesett a szíve az éhes öregemberen, s odaadta neki a kenyerét.
Ment tovább, egyszer csak lát az út mentén egy didergő kisfiút. Azt mondja a kisfiú:
– Jaj, kérlek, szánj meg engem, látod, majd megfagyok itt a hidegben, legkivált a fejem fázik.
A lányka odaadta a sapkáját a kisfiúnak, s ment tovább. Ahogy megy, mendegél, szembetalálkozik egy anyókával.
– Jaj, édes lányom – mondja az anyóka –, látod, milyen keserves sorsra jutottam, már egy ruhám sincs, amivel a testemet befedhetném. A lányka megszánta az anyót, levetette a ruháját, ráadta az anyókára, s ment tovább.
Ahogy megy, mendegél, talál az útfélen egy öreg koldust; mutatja az öreg koldus a lábát:
– Jaj, édes lányom, látod, hogy feltörte a talpamat ez a köves út, menni se bírok tovább, csak ülök itt az útfélen a fagyban.
A lányka megszánta a koldust, levetette gyorsan a cipőjét, és nekiadta. Mezítláb ment tovább, de már így, cipő nélkül, ruha nélkül nem akart tovább az úton menni, letért hát, be egy erdőbe.
Közben beesteledett, leszállt a sötétség. Megy a lányka az erdőben, egyszer csak hallja, hogy valaki sír, siránkozik a fák közt:
– Jaj nekem, boldogtalannak, egy árva ing nem sok, de annyim sincsen, amivel fázó testemet betakarhatnám!
A lányka nem is nézte, ki az, mi az; gyorsan lehúzta magáról az egy szál inget, amije volt, s odaadta a szegény siránkozónak.
„Úgyis sötét van, nem lát senki, ellehetek ing nélkül is” – gondolta.
Azzal fölpillantott a magasba; látta, hogy egyik csillag a másik után gyullad ki az égen.
Aztán mintha az ég megmozdult volna, mintha egy kicsit megrázta volna magát; és a következő pillanatban elkezdtek zizegve hullani a csillagok, s ahogy hullottak, mindjárt össze is fonódtak, s a lányka, aki mindenét elosztotta, egyszerre csak ott állt tetőtől talpig fényesen, zizegő, csillogó csillagruhában.
A derekán pedig csillagkötény volt, és a csillagkötény zsebében egy halomnyi csillagokból való drágakő; és a kislány soha többé nem látott ínséget, s holta napjáig gondtalanul élt a csillagpénzből.
Magyar népmese
:-)))
