> "Én még nem találkoztam olyan kereszténnyel aki  arra várt volna hogy megöljék  , vagy hogy szerencsésnek vélt volna valakit akit éppen megöltek."

A keresztény elképzelés szerint az istennek tetsző életet leéltek feltámadnak és jutalomban részesülve élnek örökké.

Ki ne akarna örökké élni egy olyan világban, amelyben semmiféle rossz nem érheti őket többé?

Ki mondaná, ha valaki -- egy ismeretlen, vagy akár a legkedvesebb rokona -- hirtelen megszabadulna minden szenvedéstől és garantáltan a legnagyobb örömök közé kerülne, hogy ez az illető rosszul járt, szegény, bárcsak újra együtt lennénk itt, a nyomorban, a bizonytalanságban?

Az, hogy ezt a mesét senki, még a magukat keresztényeknek mondók sem hiszik el, csak az önáltatási és képmutatási képességeikről tanúskodik, mert a kettő együtt nem megy -- vagy jó dolog a halál, vagy senki sem veszi komolyan a keresztény túlvilágot.