Ja, és az utolsó rész a logikai baromságaitól eltekintve patetikus lett ugyan, de süt belőle az a félelmetes profizmus, ami az amerikaiak sajátja.

 

Ugyebár egy sorozatot elkezdeni a legnehezebb, aztán meg befejezni.

 

Itt a kezdés egyszerűen tökéletes volt.

Ahogy Mac megjelent a Louis Vuitton bőröndjeivel, azonnal el tudtuk helyezni minden szempontból, Jim pedig szintén páros lábbal rúgta be a sorozat ajtaját az olajkutas sztori felplankolásával.

 

A vége pedig a közös zenéléssel pompásan adta vissza azt, hogy miről szól egy halotti tor, pedig Charlie halálba menekülése, csak hogy jobb legyen a műsor teljes baromság.

És mégis lezárta azt a szakaszt, amit ennek a csatornának az életéből láttunk.

Az egész tényleg olyan volt, mintha kinyitottak volna nekünk egy ajtót, ami egy régóta működő és még sokáig működő gépezet belsejére nyílt.

 

Láttuk, hogy készül a pacal konzerv és tudjuk, hogy továbbra is elkészítik nekünk, nincs vége a történetnek, csak mi nem láthatjuk tovább.

 

Ha a Kossuthkifli sorozatot nem ilyen profik, csak legalább az ingyen dolgozó gyakornokaik csinálnák, nem 100 ezer ember nézné, az biztos.