Apám szerint a Tabánt nem kell siratni, mert szörnyű hely volt. Nem messze lakott 1930 körül, a Mányoki uton. Én hiszek neki. Nagyon sajnálom viszont Óbudát, mert abból egy perfekt Grinzinget lehetett volna csinálni, a jelenlegi szörnyedelem helyett.

De van sok más ami akkoriban vonzó lett volna számomra. Pl. különvonat ment Bécsbe a komolyabb operaelőadásokra és az előadás után vissza is hozta a népet. Természetesen étkezőkocsi volt a vonaton. A vigadóban rendszeresen báloztak farsangkor és nem utána, mint mostanában. Remek újságok és folyóiratok voltak, mindenki olvasott és társadalmi életet élt.

Szerintem 1944 márciusáig nem sok vizet zavart a háboru Magyarországon.