Na és: megnézném "igaziból".

A Rókatündért? :)

Persze, értettem (vagy úgy gondolom, hogy értettem) hogy a hatvanas évek Budapestje, hiszen arra szólt az eredeti ajánlatod. Jó bedekker hozzá incitatus "Csak a szépre" könyve.

Valóban, a nagyvilág nélkül is érdekes évek voltak ; húsz ezer vendég vasárnaponként a Palatínuson,
egy kézzel, egy lábbal csüngő utasok a hatos villamosok peronjain, még lovas kocsival (is) hordják a táblás jeget és a tüzelőt, 24 hónap a kötelező sorkatonai szolgálat (jó, azt Te kihagyhattad volna :), fantasztikus KISz építőtáborok, épülnek a lakótelepek, a temetői kolumbáriumok mert kevés a hely.

És persze megnyílt a Sarokház presszó, ahová sokan Lovas Feri két személyes zenekara miatt jártunk, aki később az Olimpia bárban játszott, akkor átszoktunk. A Márványmenyasszonyban még 15 forint volt a rántott szelet, este, zenével. Az Ugocsa moziban nyitott tető volt az esti előadásokon, és aki időben vett jegyet, az földszinti páholyban szorongathatta soros barátnőjét.

Sándor Gyuri egy Kékgolyó utcai ház festményekkel teleaggatott II. emeleti orvos-lakásában tesztelte legújabb szerzeményeit, mielőtt az Egyetemi Színpadon elmondta őket  ;

"Fiatalok! Tiétek a jövő! Nekünk még azt mondták, hogy a miénk lesz." :((

Mi vagyunk az a "nekünk".