Szerintem nem kell a Bibliába belefulladni, hisz valóban sok téves vagy általánosan rosszul értelmezett megfogalmazás lehet benne.

Mindamellett az említett idézet sok egyéb idézettel egybecsengve az mutatja, hogy valszeg csak az kárhozik el, aki tudatosan nem is akarja az Istent, az üdvösséget, pedig tudja, hogy van. Tisztában van vele, hogy mit vár el tőle az Isten, de dafke nem azt csinálja.

Tehát mint a Sátán: Tudom, hogy van Isten, de nekem nem kell, felveszem vele a harcot!

Világos, hogy keresztény értelmezésben Isten elvárásai az Isten egyszülött Fiának és tanításának hitét és elfogadását jelenti, hisz valahogy konkretizálni kell a dolgot.

Így aztán - szerintem - ha egy ateista lelkiismerete tiszta, teszi a jót és szereti a felebarátját (mind!) - akkor

életével már igent mondott az általa tagadott Istennek. Ha viszont örömmel várja az istentelen megsemmisülést,  akkor biztos valami olyasféle ajándékot fog kapni, nevezzük azt bárminek.

Ceterum censeo: az Istennél minden lehetséges.:-)