Nagyon kedves tőled, meg is hatódtam.

 

Kétségek között indultam el , de a közeli családi kisbolt nyitva volt, nyomban zsákmányoltam két litert. (napi egy az adagom ..:))

A térképen nincs fent, ki tudja mi a jobb, látszani-e vagy sem?

 

Tény, hogy nagyon szeretem a tejet, a tartóst viszont nem tudom meginni. Most így alakult, hogy épp mára elfogyott. Mivel a garast mostanában szó szerint a fogamhoz verem, az ugyanolyan tejet kicsit távolabb, jóval olcsóbban megkapom, s mást is, ami szükséges. Ámde az zárva lett. Kár, hogy nem szabályozzák törvényileg, hogy a dolgozó szülők csemetéi mikor, mely napokon kaphatják el az influenzát, lesznek lázasok, mindezt mennyi ideig, (idén ez hetekben mérhető), hogy a családi ügyelet is meglegyen, meg a bevásárlás is. Nopersze autó nélkül, mikor a mennyiséget is számításba kell venni. S elviselni a görbe tekintetet is, hogy miért nem araszolok beljebb az ajtótól- hát azért, mert két szatyorral kapaszkodni a mai buszokon , vagy menet közben lépegetni- már művészet.

 

Gyerekkoromban nem volt hűtőnk, hordták a tejet házhoz háromszor egy héten, biciklivel. Később már én mentem érte kis tejeskannával a boltba. Máskor, mikor falun nyaraltam,  mentem át a szomszédba, ahol frissen fejt tejet ihattam. (tényleg, a zárvatartás a tehenekre is vonatkozik? vasárnap kihagyják a fejést? ). Kenyeret sütöttem már sk., a tehéntől sem ijedek meg, csak hogy megelőzzem a sztereotíp bezzegelést :)

 

Hát mindez vidéken meg falun volt, és nem tegnap. Most meg 2015. van. A szomszédban nincs tehén. A templom talán nem változott, de ott azóta is csak misebor, meg szenteltvíz van. 

Tejet tehát ott kell keresni, ahol van. 

 

ráadás

Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra
https://titaness.wordpress.com/2007/11/18/varro-daniel-valtozatok-egy-gyerekdalra/