"Még neve leírása is fájdalmas, mert az árulás olyan fokát mutatja be, amire példa eddig nem volt. Messze veri Pozsgait és Szűröst, hiszen róluk mindenki tudta az MSZMP-ben, hogy eltérő okból, de zavaros fejű emberek.

 

Róla sosem voltam nagy véleménnyel, ő egy igazi középszer, aki sokra vitte. Szegény Toller  ha élne, most jutna a temetőbe kegyeltje cselekedetétől. Puch és Toller sok munkát tett a karrierjébe, 98-ban még arra is futott az erejükből, hogy Gál Zoltánt megpuccsolva őt tegyék meg a szocialisták parlamenti alelnökének.

 

Nagyon sok esetben butácska, indulatos volt, zavarta Lendvai Ildikó esze, Gurmai Zita szervezési képessége, Herzogh Edit széleskörű nemzetközi elfogadottsága. Ha véleménye volt, próbált nép-nemzeti lenni, amit tanácsadói találtak ki neki, majd annyira beleszeretett a szerepbe, hogy el is hitte. Bármi sérelem - valós vagy vélt - érte, azonnal átváltott hisztire.

Lelakta azt a közösséget, amelyiktől mindent megkapott és most némi aprópénzért mindenkit cserbenhagyott.

 

Cserbenhagyta az alig létező pártocskáját, amit arra használt a Fidesz, hogy az MSZP-t gyengítse.

 

Nem tudom mit gondolnak azok, akik rászavaztak Pécsen, bíztak benne, hittek neki. Hogyan magyarázhatja el, hogy igaz volt az az érve, hogy Gyurcsány működése miatt hagyta el az MSZP-t, mikor most odaláncolja magát egy despotához.

 

Egy senki tűnt el a politika színteréről, tán még nem is kár érte!

 

A politika része az árulás, de nem része az áruló!"

 

Csiripa Sándor 

civilhetes.net