Sziasztok!

 

Ezeknek szerintem nemigen van konkrét áruk. Nincs értelme azon gondolkodni, hogy mennyit ér, a vásárlóközönségtől függ. Legfeljebb azon, hogy neked személy szerint mennyit ér. Az árat a piac állítja be, de ilyen szűk érdekeltségű tárgy esetén ez nagyon ingatag. Lehet, hogy 2 embernek nagyon kell egy piros mozdony, és jól felverik egymásnak az árát 50 ezerre, aztán 1 hét múlva meg aki hoppon maradt szerez egyet 10ért vetélytárs hiányában.

 

Én pl komoly harcba szálltam egy nem működő, darabokban lévő Előre mozdonyért, mert átalakításra kellett, szép volt a festése, és réz ütközői voltak. Akinek ez nem szempont, nem fizetett volna érte annyit (kb 25 ezer volt, ha jól emlékszem). És ha én nem lettem volna, akkor a vetélytárs fele ennyiért megkaparinthatta volna. Nálam plusz, ha átfestett, és nem működik, mert az azt jelenti, hogy lehet rajta dolgozni :) és nem szomorkodni, ha lepereg a megviselt festés. Én fiatal vagyok, nekem személyes kötődésem nincs hozzá, de szívem sincs egy 60 éves festéket egy vonással semissé tenni.

 

Vagy más, vettem Pannónia mozdonyt 60 ezerért, átfestettet, hiányosat, ami kifejezetten fájt nekem, de pont ilyen kellett. Majd egy héttel később 10 ezer forintért cserélt hipp-hopp gazdát egy másik, eredeti festésű. Valaki meg a szemét mellett talál ilyet lomtalanításkor, aki kidobta, annak csak szemét.

 

A házi barkács dolgok pedig a legnehezebben beárazhatók. Ha valakinek épp Gyuriháza állomás kell, és nincs ideje, vagy ügyessége építeni egyet, bármit megadna érte, hisz csak az az egy van, míg más csak legyint, hogy amatőr munka.. Egyik nap lehet, hogy valaki tízezreket kap érte, de lehet, hogy épp hónapokig nem akad komoly érdeklődő. Ezeknek főleg személyes jelentőségük, lelkük van, de kisebb a technika történelmi értékük.

 

És akkor még meg kell említeni a haszonlesők körét, akik megszerzik olcsón innen-onnan, aztán ráírják, hogy ritka, antik, egyedi, jó állapotú, ideális felújítási alap, "gyöngyszem", miközben ők maguk kacatként néznek rá, csak keresik a balekot, akin meggazdagodhatnak. Ilyet akkor sem vennék, ha nagyon tetszik, mert rossz érzést kelt bennem, de ez megint az én bajom..

 

Úgyhogy ez leginkább tőlünk függ, mennyiért vagyunk hajlandóak még a másik elől elhappolni, de ahogy nézegetem nagyjából azért új vasútmodell árban cserélnek gazdát +/-50%-os szórással. Vasút, vasút.. Kivéve a Helikon, ami technikailag egy spórolás, költség optimalizálás, de van egy szűk rajongói tábora, akik meghatározzák az egyre emelkedő árát.

 

És ha már ilyen mélyenszántó gondolataim támadtak, azt is leírom, hogy a tömeggyártás, és standardizálás előrenyomulásásval megfigyelhető a társadalomban az "egyediség" és a "Valaminek a birtoklása" utáni vágy, ami például a régi dolgok felkutatásában is megnyilvánul, hiszen azok már "pótolhatatlanok" lelki szemmel nézve. Ez is áremelő hatású. Miközben technikailag nagyon is pótolhatók, illetve pótolva vannak, mert ott az új, ami gyorsabb, erősebb, élethűbb.. De ha jól tévedek, akkor nekünk épp lelki oldala a fontos :)