Hogy hogy került volna ez a szó a steppére, az kérdéses. Gyakorlatilag az elő-ázsiai migrációk bármelyikével oda kerülhetett, mint a gyógynövény (virág) megnevezéséül szolgáló hettita pippitar, amiből a magyar pipitér lett, vagy a szláv zsír szóval lecserélt sumér iša, mely Halotti beszédünkben maradt fenn: "isa, por és homu vogymuk". Ezeket a kifejezéseket mind én bányásztam elő a közel-keleti régiségből. Mellékesen jegyzem meg, hogy zsír szavunk eredeti szláv jelentése 'makk' volt, s a szemantikai átvitel már a szlávoknál megtörtént. Valamelyik muszlim szerző írja is, hogy a korai szlávok az erdőkben disznók makkoltatásával foglalkoznak. Az egész "sertéskultusz", a disznótorosdi, a csabai-gyulai kolbász és egyéb hasonló hungarikumok tehát mind szláv eredetűek.