Párbeszéd a kemó utáni kontrollon, ahova elkísértem, és néztem az órát: 2 percet töltött bent .

FA: - Gratulálok, ... úr, gyönyörű a vérképe!

P: - De Főorvos Asszony, akkor miért fulladok annyira?

FA: - Ja, ... úr, ez a betegségével jár.

P: - a múltkor kaptam retacritot a hemoglobinra, abból még maradt kettő, nem lehetne esetleg...

FA: - Itt van magánál? Igen, akkor adassa be! Viszontlátásra.

Ez volt csütörtökön, szombatra Páromnak 38,6 fokos láza volt, ami vasárnap este felment 39,2-re. Hétfőn betelefonáltunk a gyógyintézetbe, ahol egy nagyon kedves orvossal beszéltünk - szerencsére a kezelőorvosa nem volt bent -, aki mondta, hogy most azonnal menjünk be. Mivel Párom akkor láztalan volt, másnapra beszélte meg, hogy bemegy. 

A lényeg: tüdő- és mellhártyagyulladás. De ami a legjobban megdöbbentett, hogy a zárón az olvasható, hogy a kemó utáni vérkép GRADE II neutropéniát és anémiát mutatott. Ez az a vérkép, amire kezelőorvosa azt mondta, hogy gyönyörű.

És amire, ha Párom nem kérdez rá, akkor a retacritot se adta vonba...

Hogy lehetne rábeszélni az orvosváltásra? Mert ezek után azt se hiszem el, amit ez a "főorvos asszony" kérdez... Nem mintha kérdezne bármit is.