- Csak úgy süt a hitvilágodból az ember megvetése. Ez hozzátartozik az istenfétishez. Isten a jó, a tökéletes, az ember a szardarab, ami mindent elront.

A hitvilágom nem vet meg senkit. Az ember valóban olyan lény, aki gyakran keresi magának a bajt.  Kivétel nélkül.

De éppen ezért is ember, és éppen ezzel együtt szerethető. A hitvilágomban is nagyon fontos az egyre tökéletesebb, jobb, szolidárisabb, okosabb, ügyesebb ember, erre kell törekedni, de olyan hogy "szuperember", transzhumán homo sapiens az n-ediken soha nem lesz. A gonoszt valóban nem tudja magából kiiktatni. Sajnos. Baj-szenvedés mindig lesz. És persze öröm is.

Az Isten meg Isten. Nekem nem fétis, hanem az, aki az Életet kitalálta. Számot kérhetjük, szidhatjuk....mondhatjuk, hogy jobb lett volna nekünk, ha meg sem teremti az embert.

Én "félem" az Istent, úgy hogy nem mondom. Másfelől - Istentől függetlenül is  - se éreztem még soha, hogy jobb lett volna meg se születnem. Pedig az én életem sok volt, van és lesz fenékig tejföl.