> Nekem mint usernek
Nem, nem user. Fejlesztő.
Szokásos autós példa: Egy átlag autósnak nem kell tudnia, hogy honnan jön, mi okozza a hibakódot. Elég, ha ilyenkor elviszi szervizbe. Ott viszont tudni kell. A gyári fejlesztőrészlegen pedig pláne.
Attól, hogy kapsz egy egyszerűsített, könnyen tanulható rendszert hobbihoz, és gyors fejlesztéshez, még fejlesztő vagy és nem végfelhasználó. Ez fontos különbség.
> az IDE látszik, ebben írom a programot, ezzel ellenőrzöm és töltöm át a boardra, és ha valamit nem enged vagy hibaüzenet jön, akkor nekem mindegy melyik mögötte levő sw egységből eredt.
Pedig nem mindegy. (Ráadásul engedi, és nem jön hibaüzenet sem. Csak nem az történik, amit szeretnél.)
Az Arduino ebből a szempontból nagyon csúnyán elmossa a határokat.
Arduino-nak hívják a fejlesztőeszközt. Ami nem más, mint egy (buta) szövegszerkesztő, és néhány menüpont, amik parancssori programokat hívogatnak felparaméterezve. (avr-gcc, avrdude, stb)
Arduino-nak hívják a szoftverkönyvárak összességét (framework), ami lehetővé teszi, hogy ne alacsony szinten kelljen programoznod. Ezek többé-kevésbé használhatóan vannak megírva, de nem a legjobban, mint ahogy azt feltételezed.
Arduino-nak hívják a board-ot is, amin a szoftver fut, pedig az nem más, mint egy Atmega MCU, egy kevés körítéssel.
Láttam már tapasztalt programozót meglepődni azon, hogy a const char-ok miért is foglalnak RAM-ot.
Ez ennek az architektúrának a sajátja, amit ismerni kell ahhoz, hogy például egy LCD szöveges menü-je ne rakja tele a memóriát. És nem, nem szól neked semmi. A kód lefordul, felmegy a board-ra, és megfagy az egész, anélkül, hogy bármiről is értesülnél.
Ezek ráadásul (majdnem) mind felcserélhetőek valami mással. Másik IDE, másik fordító, másik programozó, másik MCU, stb.
Az Arduino framework-öt szoktam használni, mert valóban gyors prototipizálást tesz lehetővé. De az IDE-t nem, mert nagyon buta, és korlátozó. Nincs kódkiegészítés. Nem lehet követni a változók deklarálását, nem érhetőek el a library-k forrásai egyetlen kattintással, stb.
