Nálunk kicsit jobb volt a helyzet, legalábbis a pontonosoknál, mert ott már -szerintem- újabb pontonok voltak. Amikor a Kraz ledobta a pontont, az lassan kinyílt, és a két katonának a szerelővassal már 'csak" össze kellett "pattintania" a rögzítő füleket. Max a méteres vasat ejthették volna be.

A mienk (a "gépszázadnál") viszont még olyasmi lehetett, mint amiről te beszélsz 68-ból. Szép csőrős ZIL-ek (ha Lenint nem is, de Sztálint még tuti látták) hurcolták a vasakat. Fogyasztás elvileg 80 l / 100 km, valójában 120, de leginkább 0, mert el sem indultak, és a legénységi Csepelek húzták be őket, vagy ki egészen a Duna-partra. Lerakták a pontont, összecsavaroztuk, felállítottuk rajtuk a cölöpverő állványt, aztán jött a küzdelem, hogy beindul-e. Persze önindító nuku, lehetett a cölöpverő súlyt mindig felrángatni és leejteni. Közben az őrmesterek meg állítgatták a szívatót és a gyújtást. Ezeken a tanórákon édes anyanyelvünk szókészletének ugyan parciális, ám mégis igen fontos részét vagy újravettük, vagy eleve ott tanultam meg. Mindig elgondolkodtam, hogy ezeknek egyetlen céljuk lehet a hadviselésben: a túlparton beásott olasz tüzérség halálra röhögi magát, ha meglátja, mivel harcolunk a XX. század végén.

A múltkor volt valami nosztalgikus blogbejegyzés a honvédség szinte zsír újonnan betárolt, majd szétrohasztott és beolvasztott eszközei miatt. Hát az sem százas, akinek az fáj, hogy ezeket a benzinzabáló szarokat (mert hát a Csepelek kivételével egyik sem dízel volt) Antallék alatt kikukázták. A Kraz fogyasztása 100-120 liter országúton, de ki járt ezekkel országúton? És egy ezredben volt belőle vagy 80. A Zilek 80-120 közt ettek, a Csepelek persze sokkal kevesebbet a dízelből, de azokból ezredenként volt talán 10.