Nem rossz, mindig mondtam, hogy pálinka legyen a téli túrán az emberrel. Tudom, hogy nem használ, sőt árt, de ha már meg kell halni, haljunk meg kellemesen. :-)

Amire egyébként én gondoltam, az az eggyel korábbi, 85-86-os tél volt. Januárban volt a Duna 86 hadgyakorlat, hál' istennek nem mi csináltuk a hidat, hanem az oroszok, van arról is sztorim. De nekünk is volt téli gyakorlatunk, csak olyan kicsi, zászlóalj szintű. Repkedtek a mínuszok, úgyhogy amikor ledobták a pontont a Dunára, a felfreccsenő víz rögtön ráfagyott. Csokis honvéd lelkesen ugrott is át az egyik pontonról a másikra, kezében a két diókulccsal, amivel össze lehetett húzni a nagy csavarokat. Amikor elrúgtam volna magam, akkor vettem észre, hogy minden tiszta jég, és csúszom. Két lehetőségem volt: vagy pofával bele a Dunába, vagy ugrom magamtól, és akkor állva érkezem a vízbe. Ezt választottam, és derékig elmerültem, de úgy, hogy közben a két kulcs végig a kezemben volt. Meg is lettem dicsérve, hogy milyen jó katona vagyok, nem hagyom el a fegyverem. Kiderült, az egész zászlóaljnak ez a két kulcsa volt összesen, ha elejtem, bukhatom le érte. :-) Persze a főhadnagyunk azonnal kiparancsolt a vízből, és beküldött a tiszti sátorba, hogy üljem körbe a dobkályhát, aztán egy Csepellel beküldtek a laktanyába, hogy az ÜTI-nél zuhanyozzak le (napközben csak ott volt meleg víz). De meg is úsztam a dolgot simán és szó szerint.

Viszont két hétre rá volt a Duna 86 a dunaújvárosi orosz pontonosokkal, ahol mi adtuk a technikai segítséget (megfigyelőpontok kiépítése a főtiszteknek, vörös kókuszszőnyeg a homokra, konyha telepítés, ilyesmi :-) ) Persze a hadgyakorlatnak van főpróbája is, nehogy már a pizsamások előtt égjen le a csapat, no, azon történt valami.

Az egyik orosz pontonos Kraz nem tudott megállni ponton dobásához, és szépen, lassan, egyenletesen tolatott be a Dunába. A sárvédőn ült a pontonos katona, várta a fékezést, hogy leoldja a ponton, de amikor nyakig ért neki a víz (kint -10, a víz 0 fokos), azért csak felállt. Addigra a Kraz szívócsöve is beért a vízbe, úgyhogy leállt a motor, a ponton meg szépen szétnyílt a teherautó hátán, és a rögzítő drótkötélen lógva úszott a Dunán. Persze rögtön nagy kiabálás, futkosás, szegény Szerjózsa meg úgy járt, mint Nemecsek Ernő: ha már úgyis vizes volt, őt zavarták be leszedni a kötelet.

Utána kiparancsolták a partra, hogy várjon a csurom víz ruhájában. 10 perc múlva megjelent egy tankvontató, Szerjózsa meg megint mehetett be, hogy a vonórudat feltegye a Kraz orrára. Mivel az legalább egy méternyi víz alatt volt, a végén le is kellett buknia.

Utána megint elácsorgott egy kicsit a parton, majd szóltak neki, hogy most már elmehet. Nem vagyok benne biztos (bár tudom, hogy a szocializmusban a legfőbb érték az ember), hogy túlélte szerencsétlen.