… Részben elfogadható de a társadalmi béke elsősorban a társadalmon múlik és nem a politikán. Megfigyelhető hogy a politikától való  eltávolodás fokozódik és ez talán azt jelenti hogy a társadalom egyre inkább fog koncentrálni a maga bajaira és nem  a politikára mutogat …

A lakosság, mint olyan, nem távolodott el a politikától és nem is közelített hozzá, az most is, ami eddig volt: a kiszolgáltatottja, jelen értelmezésben egyértelműen elszenvedője. Az, ami mozgásjelenséget képez az elszenvedés tűréshatára, ennek a tűréshatárnak mozgatója pedig a hatalom önvédelmi erejét felőrlő bűncselekményhalmaz, amit a hatalmon lévők - és értsd ebben Magyarország esetében hangsúlyozott módon azokat is, akik éppen aktuálisan ellenzékben vannak – elkövettek saját érdekeik védelme és érvényesítése miatt.

A zajló jelenségek megértése terén alapkövetelmény, hogy ne szegmentumokban lássuk a bennünket körülvevő jelenségek eseményit és következményeit, hanem panorámaszerűen. Ez alapján azonosíthatóak azok pontok, amelyek a társadalmi fermentum kialakulásának állapotáért felelősek, beleértve ennek következményeit is.

A jelenleg fennálló társadalmi rend – és ez alatt azt értem, aminek ellenkezőjéről Fukuyama úr úgy értekezett, mint a történelem vége - mindenképpen meg fog változni, a változás útja pedig, ahogy eddig is mindig az emberi történelem során, a halál dús ösvényén át vezet – szintén szokás szerint egy nem feltétlenül jobb emberi világba, de mindenképpen egy olyan rendbe, amelynek hatalomgyakorló elitje jól különválasztható az elődökétől. Ellenkező esetben nem lenne változás, és Fukuyama úrnak részben igaza lenne, mindössze csak abban tévedne, hogy ez nem a történelem, hanem az emberiség végét jelentené, kivel a társadalmi fermentum ugyanolyan természetes, humánspecifikus jelenség, mint a rend és béke.