Ugyan a 256-os nem szól túl jól, mégis meghallgattam. Az elején kicsit megijedtem, hogy végig ennyire dallamos lesz de szerencsére nem! Első hallgatásra az tetszett, hogy a legtöbb dal felépítése kiszámíthatatlan, grandiózus és sokszínű. Hangulatában számomra annyira bensőséges mint a Vespertine, viszont játékos mint a Medulla volt. Szerintem van ennek saját Arca, csak valószínű több hallgatás kell hozzá, főleg mert dalokon belül ennyi csapongásra  nem nagyon emlékszem korábbról.  Elsőre kaotikus, de mondjuk ez nekem tetszik. A Black lake-től állítólag el kell ájulni, elsőre pont ez adta fel a leckét és itt tényleg ismerős ez a "vége van de mégsem" játszadozás. Strange! Szerintem neked be fog jönni! Lúdbőröztető élmény lesz! :)