Sík Sándor

 

Mondtam magamban

 

Mondtam magamban - s megfagyott 
Meleg futtába vérem, 
S a verejték végigcsapott 
Az arcomon fehéren -

Mondtam magamban: jaj, be jaj 
Ember kezébe esni, 
Emberszeszély, csúf törpe-faj 
Szemöldökére lesni.

Be szomorú, be keserű, 
Úgy lenni, mint a labda: 
Gyerek kezére kényszerű 
Játékul odadobva.

És mondtam rögtön, - s melegen 
Új dalra kelt a vérem -: 
Ó én szegény bolond szivem, 
Nem mersz-e nézni mélyen?

Hát ki parancsol teneked? 
Rossz emberkék-e vajjon? 
Ki küld angyalt és férgeket, 
Hogy tégedet sugalljon?

A mécsesed most hol marad? 
Vagy hitvány kósza láng-é? 
Hát van-e itten akarat 
Más, mint a Miatyánké?

Emberkék, furcsa kis-nagyok, 
Fontoskodó pojácák: 
Akaratát (akaratod!) 
Az ő jelére játsszák.

Szeles fiú, bolond szívem, 
Csitulj hát bölcsen, szépen, 
Simulj meg engedelmesen 
Atyád meleg kezében.