A szocializmus bedöntése csak egy mesterséges dolog volt. A szocialista gazdasági rendszer békés körülmények között tökéletesen működőképes és világválság állónak mondaható. Igaz nem képes kiugróan magas jövedelmek teremtésére de a létező legtöbb szociális biztonságot volt képes biztosítani. Viszont egy valamit nem bírt elviselni: amit efölött igényel finanszírozást és ez esetünkben a fegyverkezési verseny volt. Így tehát tudjuk csak ma már nem beszélünk róla és aki akkor még nem élt az is már felnőtt. A fosztogatás kiszolgálása pedig értelemszerű velejárója az elszámoltatástól rettegő elődhatalom vezérigazgatóinak számára, mert így képesek átmenteni a viszonylagos jólétüket. Az Újpesti Oxigén és Dissou Gázgyár (ma Messer Hungarogáz) privatizációját az elejétől a végéig láttam. Azt tudni kell hogy az "Oxigén" monopol helyzetben működött a cocializmus' alatt így különösebb félnivalója éppen úgy nem volt a kapitalista jövőtől, mint ahogyan a belföldi piacra támaszkodó magyar cégek 70-80%-nak sem lett volna attól hogy mit hoz majd a jövő. A Oxigén vezérkara (Vezérigazgató, Gazdasági igazgató és a Jogi osztály vezetője) megszavaztak maguknak összesen egy 10 milliónál valamivel kevesebb összeget prémiumnak, majd ebből leprivatizálták saját tulajdonba a céget. A többi pedig már történelem. A Messer ennek az összegnek a 2-3 szorosáért megvette tőlük a céget. Az egész országban a privatizáció így futott le és így örökítették át a kommunisták a hatalmukat a kapitális rendszerbe.