Sík Sándor

Kettős szivárvány

Elült a zápor, elnyugodott a szél, 
Felhő-barlangok tömbjei omlanak, 
    S a hegy dicsőült homlokáról 
        Felkel a nap biboros korongja.

Jöjj, nézz a napba, nézd: csupa láng, csupa 
Szépségig-érett végig-elég öröm, 
    Pedig már fonja szemfedőjét 
        A konok ég könyörtelen ujja.

De ő nem bánja; mit neki éjszaka, 
Mit a halál is! Él, amig él, ragyog 
    S szépsége édes aranyával 
        Önti el a keserű világot.

Nézd, nézd a felhők mámoros ünnepét, 
A szépség színes templomi zászlait 
    Hogy lengetik, hogy bontogatják 
        Tornyosodó meseváraikból.

Nézd a szivárványt: kétfonatú öve 
Kétszer karolja át a kitárt eget! 
    Nézd, és öleld, öleld, halálig, 
        Ezt a szegény gyönyörű világot!