:-) Ez de jó...

Erről eszembe jutott Saly Noémi egyik írása, amely egy zűrös életű nőszemélyről szólt, egy afféle kevéssé vagyonos, másik Vay Saroltáról, aki bárhol telepedett is le, azonnal egy irodalmi folyóiratra kezdett gyűjteni előfizetőket, és amikor kellő pénz összejött, rendszerint azonnal továbbállt. És ez a Sramli Mariska (valszeg nem pont így hívták, de lusta vagyok felállni és megnézni a könyvben) ebből évtizedeken át prímán tudott szelet hámozni. Boldog idők.