A belinkelt tanulmányban nagyon érdekes, hogy a legszegényebbek között milyen nagy arányú a gyerektelenek száma. Ez talán nem is biztos, hogy valós adat, illetve ha igen, akkor az is vizsgálandó lenne, hogy van-e más rokona, különösen, ha annak lesz mit örökölnie.

Van egy évtizedes történetem ezzel kapcsolatban. A vári orvosi rendelőben a váróban ült egy idős nő bekötözött, sebes orral. Kérdezem a doktornőt, hogy mi van vele. azt mondja, nincs senkije a néninek, ezért mindjárt hívja a mentőt. Mondtam a doktornőnek, hogy a Várban nem szokott az állam berendezett lakásokat örökölni, biztos van a néninek is rokona. Kiment a váróba és faggatta a beteget, hogy mégis, nincs-e valaki rokona. Azt mondta a néni, hogy van unokaöcs, de az nagyon elfoglalt, nem akarja zavarni. Előkerült a telefonszáma, így a doktornő fel tudta hívni. Azt mondta a rokon, hogy percek múlva ott lesz és bármikor lehet őt hívni.

Utána még sokszor emlegette az orvosnő – aki pedig már nyugdíjas korú volt -, hogy mennyire tanulságos számára a segítségem, mert tényleg azt hitte addig, hogy oly sok a betegei között, akinek nincs senkije.

Nem értem, hogy miért volt olyan nagy felháborodás a szülőtartási rendelet miatt, hiszen mindig is benne volt a törvényekben, hogy a gyermek köteles a rászoruló felmenőiről gondoskodni.