"A munka világába kell visszavezetni. Sok gyerek már több generációról azt látja, hogy a felnőttek otthon ülnek és várják a segélyt."

Most számolni kellene kicsit. Az átkosban ugye mindenkinek volt munkahelye, ha nem, akkor közveszélyes munkakerülőnek számított. Mindenképpen el kellett járni dolgozni (most csak ezt a nézőpontot vegyük figyelembe) , tehát a gyerekek azt látták, hogy a szülők mennek a munkahelyre, kinek mi jutott, vidéken a TSZ-be, vagy annak melléküzemágába.

Mettől meddig volt ez az időszak, és hány évet ölel fel az a bizonyos több generáció?

Ezzel a mit lát a generáció elmélet inog egy kissé, mert korábban , - lásd feljebb.

Csak hangosan gondolkodom. Ha költségelemzést csinálnánk, összevetve a gyakorlati és társadalmi hasznát a jelenlegi közmunkáltatással, nem hiszem, hogy ez a közmunka-rendszer a jobb, amiben ráadásul a helyi öö, intézőknek van kiszolgáltatva az ember, olykor akár kényszermunkaként.

Nem értek persze hozzá, adatok, felmérések alapján kellene ezzel szakembereknek foglalkozni.