Usul-Paul555

 

Na, én inkább meg sem szólalok :D, mert már nyolc évvel ezelőtt ízekre szedtem, mikor kijött a Vadászai. Hardcore eredeti hat kötet méltató vagyok! ;) Usul-Paul, ha érdekel, akkor olvasd vissza, miért tartom kerülendő lektűrnek az utódok előzményeit és utózmányait, és miért tartom jobbnak a miniszériát Lynch borzalmánál. Sőt, lényegében végigbeszéljük kit mit gondol Frank Herbert gondolatvilágáról. Szívesen leírnám újra, de felegesnek érzem, ha lentebb olvashatóak a fórumos tagok kommentjei. :D

 

Viszont, hogy ne legyek igazságtalan azokkal, akik szeretik Lynch filmjét, azoknak szeretnék közzétenni egy igen minőségi írást a film elkészülésének és utóhatásainak a történetéről. Hozzátenném, hogy atomhosszú, szerintem egy átlagos A5-ös méretű könyvben nagyon sok oldal lenne (megjegyzés, Usul-Paul: a cikk első részében jóval rövidebben kifejtem, hogy szerintem mi a baj Lynch alkotásával és részben az utódok szerzeményeivel).

 

 Filmbook Blog - scal írása - Dűne (1984) 2/1

 

 Filmbook Blog - scal írása - Dűne (1984) 2/2

 

Érdemes elolvasni. Tartalmas és igényes írás. 

 

Válaszolok a kérdéseidre is:

 

1. Sokáig a kedvenc kötetem az Istencsászára volt, de feljött mellé a Káptalanház. Aztán rájöttem, hogy nincs értelme nagyon rangsorolni, mert a Messiását meg azért imádtam, mert olyan mélyen és érzékletesen van bemutatva Paul lelkivilága, hogy néha csak szeretem elővenni (mindegyiket), fellapozni, ahogy te is írod, rengeteg témát érintett Herbert és közölte, hogy vélekedik ezekről a dolgokról.

 

De ha tényleg választani kell, akkor negyedik és a hatodik kötet holtversenyben. Az előbbi azért, mert részletesen kifejti és meg is indokolja, hogy milyen az ember természete és világa, társadalma. Az utóbbiban pedig részben ez is jelen van, de rengeteg közben rengeteg mindent megtudhatunk  a tudat természetéről.

 

2. Nehéz dönteni. Az összes kötet sziporkázik remek karakterekben, a főszereplőkön túl is.

 

- Duncan, a hatodik kötetbeli, mert ő legkomplexebb mind közül és nagyon közelében van Hayt. A negyedik kötetbelit nem kedveltem túlságosan.

- Murbella, mert ezt a női karaktert szerettem az egész szériában legjobban.

- II. Leto Istencsászárként: van egy jelenet, amikor az egyik őr megkérdezi, a másikat, hogy mi van az urukkal, és a társa valami olyasmit felel, hogy ennek az univerzumnak a terhei bárkinek gondot okoznának, és ekkor Leto sírni kezd, halkan. Ez a rövid jelent nagyon jól leírja, hogy milyen terheket vett magára.

- Paul a Messiásban, mikor a lezuhanó holdat (ami szerintem Csani) látja és tele van a terhének fájdalmával. 

- Stilgar, mert a három regény alatt rengeteg változás ment keresztül és a végére kevésbé volt "vakhitű" (ami amúgy sem jellemezte).
- Miles Teg: egy ilyen vezért én is követnék.

 

3. Most mondjam azt, hogy a jó ízlés határain belül igen nehéz nyilatkoznom, ami nem tűnik heves véleménynyilvánításnak a nem eredeti kötetekről? :D :P Csak vicceltem. Alapvetően erasmus leírta, hogy mi baj velük. A saját elgondolásaik szerint átalakították az univerzum múltját is, hogy a saját befejezésüket meg tudják írni. A karakterábrázolások felszínes, gyenge, ráadásul szinte átírják még az eredeti karaktereket is... 

 

Ám, ha szereted a sci-fit, még számos más, remek írót találhatsz. Kövesd az SFmag.hu írásait, ott fantasy-sci-fi témakörben rengeteg írás születik. Olyanok is, amikre érdemes beruházni.

 

erasmus4

 

Én is írtam nekik, és csalódnom kellett a válaszukban. Igen, dobódik a kukába a Pandóra-ciklus. Felőlem jöhetne limitált kiadásban, papírfedeles formában is...

 

_________________

 

Boldog Karácsonyt mindenkinek! :)