Bekövetkezett, amitől rettegtem: pénteken Párom Alimta monoterápiát kapott. Ezzel 4 hónapos medián progressziómentességet jósolnak, tehát van jó esetben 2-6 hónapunk a progresszióig. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem kuratív jellegű a kemó, hanem paliatív. Szó sincs műtétről, nem is volt soha, és nem is lesz. Amit én már régóta sejtek, de eddig magamnak se mertem bevallani. Ugyanakkor fájlalja a derekát és a lapockáját. Ami ugyan elmúlik a donalgintól, de iszonyúan félek, hogy ez csontáttét. És nem, nem szól a dokijának, merthogy "ilyesmire nincs idő", annyian vannak örökké. És nem mondhatom meg neki, miért lenne fontos, hogy szóljon még arról is, ha bal füle felső porca fáj...

Végülis, ha csontáttét, olyan mindegy, hogy tudjuk-e vagy sem, csinálni nem tudnak semmit, csak fájdalomcsillapítást.

Megkérdezte a dokiját az onkotermiáról, természetesen nem hisz benne, de könyörgöm, miben hisz, ha a kemóival is csak 14-16 hónapos túlélést tud biztosítani jó esetben?

Aminek az utolsó hónapjaiba bele se merek gondolni.

Nagyon-nagyon szomorú lesz ez a karácsony.