Számomra a homokférgei volt a mélypont aztán olvastam a Dűne szeleit :).

Egyébként a kedvencem a Dűne Istencsászára, akárhányszor olvastam el mindig felfedeztem benne valami újat, minden mondatnak jelentősége van. Alig történik benne valami mégis letehetetlen.

Mondjuk lehet azért szeretem azt a részt ennyire mert a Dűne után azt olvastam másodiknak. Már annyiszor olvastam a Dűnét és a szüleim mindig csak néztek meg mondták már megint Dűnét olvasol :D, aztán egy karácsonyra megkaptam. Onnantól minden szenteste, szülinap azzal telt, hogy az épp kapott Dűne kötetet olvastam. Egyébként olvasási sorrend  1-4-6-3-2-5 :D, meg közbe volt iktatva A Dűne legendái, butleri dzsihad, gépírtó hadjárat, meg a corrini csata, na azok a kötetek még elmennek, egynek.