:-)))

 

 

November 30. - András napja

 

Szent András, Jézus tanítványainak egyike, halász volt.
A görögországi András apostol és vértanú „égi születésnapja", november 30., a 18. század végéig parancsolt ünnep volt vigíliával azaz böjti nappal.
Keresztjének szárait átlósan ácsolták össze, ezért nevezik András-keresztnek.

 

 

*

 

„András napja ma vagyon,
Kotlós tyúk ül a padon,
Ahányat ugrik féllábra,
Annyi áldás szálljon rája!
Nem volna kár felírni a nevét egy tönkre,
Felvinni a Tokaji hegyre,
Onnan lelökni Lökre,
Hogy híre, neve múljon el örökre!
Isten sokáig éltesse!"

A nép kedvességére, figyelmességére utal, hogy az utcán találkozó, nevenapját ünneplőt a jó ismerős, így köszönti:

„Sok neved napját érjél meg erőben egészségben, azt kívánom!" vagy „Sok András-estét érjél!"
Az ünnepelt ezt feleli: „Köszönöm! Halgassa meg a jó Isten!" S közben kezet fognak.

 

A századfordulón Tiszahátra költözött családok körében az volt a szokás, hogy kisebb csoportokban az ünnepelt ablaka alá álltak, s köszöntő dalt mondtak vagy énekeltek.

„Már megjöttünk ez helyre,
András köszöntésedre,
András, légy egészségben,
Köszöntünk békességben!"
Az előéneklés dalsorának végét a csoport visszhangszerűen megismételte.
Az ilyen csoportos köszöntést mágyikázásnak, múzsázásnak, muzsákolásnak nevezték.

 

*

 

A nap már az adventnek, illetőleg az egyházi évnek a kezdete, amely beleesik a téli napfordulat időszakába, így alkalmas mindenféle bűbájosságra. Az ünnep előtti böjti napnak a népi hitvilág mágikus erőt tulajdonított.

Az év legjelentősebb házasságjósló, havat hozó, varázsló napjának tartották.
Jósoltak jóformán mindenből: ólomból, gombócból...

 

 

 

"Fehér András - rossz év,
Víg András - víg év."

Az északi részen élő palócok úgy tudják, hogyha András napkor hó vagy eső esik, akkor negyven napig abba sem hagyja.

 

*

 

„András, neked kendert vetek,

mond meg nekem, kihez megyek!"

"Én cipőm léplek,
Szent András kérlek,
Én Istenem, mondd meg nékem,
Ki lesz az én férjem."

 

*

András-napkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, mert ekkor már eltartható a hús. Ezért nevezték disznóölőnek is.

 

 

:-)))