Joylandnek egyedül a hangulata tetszett.

olvasom Mr. Mercedest, eddig semmi extra, érdekes, bár nem rágom szét a körmömet és csak az első telefonos beszélgetéstől kaptam agyfaszt, mikor a zsaruk infantiliskednak egymás közt és úgy beszélnek, mint ahogy ember nem beszél a világon. King valaha párbeszédben is igen erős volt, mostanra ez elkopott.

talán az álomdokiban találkoztam egy csomó inas-szobalány párbeszéddel (a szereplők számukra teljesen egyértelmű infókat puffogtattnak az olvasó kedvéért), amit a rutinos írók máshogy oldanak meg és közölnek az olvasóval.

de egyelőre egész okének tűnik a mr. m. meg legalább egyedi a főpszichopata. olvasható. remélem nem szúrja el István bácsi.