Egy dolog az alap oldalstílus, de az is felhasználófüggő.

A papírra szánt szövegnél megtervezhető az egy db. betűtípussal, változtathatatlan méretű szedéstükörrel , karakterekkel a szövegkép. Ahol nagyon problémás, ott lehet segíteni pl. a karakterek távolságának változtatásával, finoman, nem is vehető észre. Ha nagy gubanc lenne, még egy mondatot is át lehet fogalmaztatni. Ezt kinyomtatják, és mindenki ezt látja. Ugyanazt. Ezért lehet "sorkizárt" , de valójában a szedéstükörhöz igazodó szövegkép, ami nem automatikus- lásd fentebb. Nyomtatásban.

 

A különböző masinákon, különböző böngészőkben mindenki szabadon állíthatja a betűtípust, a méretet, sőt a színt is. Az automatikus sorkizárás rémes szövegképet ad, gyakran túlságosan megritkul, és ezzel hangsúlyossá válnak egyes szavak, vagyis még az értelmezése is változhat. Lyukak, "csatornák" jöhetnek létre. Legzavaróbb persze a tartalmat módosító,  kiemelésnek tűnő  nagy űrrel egyes szavak között.

 

Engem nagyon zavar, ha véletlenül olyan kiadvány kerül kezembe, ami automatikusan sorkizártra van szerkesztve. Legalább annyira, mint a vers középrezárt szöveggel.

 

Itt ki lehet próbálni a betűtípusokat, méreteket, és a szedéstükör szélességet:

http://www.adobe.com/devnet-apps/tlf/demo/

 

de itt látható is , pl. egy alap :