azonban a párbeszédet erősen megkérdőjelezem...

inkább egyirányú a dolog... - írod

Jó irányban gondolkodsz, ennek örvendek! Pontosan látod, az imádság ereje éppen az, hogy Istennel folytatunk párbeszédet, és nem önmagunkra, vagy a külső zavaró tényezőkre figyelünk! Amúgy kétségtelenül van haszna, ha minél jobban képessé válunk, hogy a külső zavarásokat kiszűrjük, és így jobban tudjunk az Úrra figyelni, de engem leginkább a belső zavaró tényezők szoktak bolygatni! Ha nekikészülök imádkozni, egyből eszembe jut, hogy valami fontosat még nem csináltam meg, amit pedig nem kellene halogatni, vagy pont akkor jut eszembe egy remek gondolat valami aznapi probléma megoldásával kapcsolatban, stb. De mégis úgy tapasztalom, nem koncentrációs technikák, és a megfelelő körülmények megteremtése lesz a tartalmas imádság feltétele, hanem ez szívbeli elhatározás, és odaszánás (ezek is kedvenc kánaáni kifejezéseim) kérdése.

És nagyon igazad van, az imádság buktatója, ha monológgá és önszuggesztióvá silányul! Mondom a magamét, aztán nem figyelek a válaszra. Elég nekem, ha elmondom, ami a szívemet nyomja, megkönnyebbülök. Vagy ami még jellemzőbb, ha kioktatom Istent, mikor mit tegyen, elmondom, milyennek kellene lennie szerintem, mit várok tőle, szóval amikor kész tervem jóváhagyását várom, és nem vagyok kíváncsi Isten megoldására... De ez nem imádság, és nem is lesz semmi haszna (ebből lelki növekedés, érés nem lesz, pláne azok a bizonyos gyümölcsök nem fognak megteremni az életemben), így csak becsapnám önmagamat! Ezért is nagy ajándék, hogy nem kötött imaszövegek mantrázása az imádkozás, hanem saját szavainkkal fordulhatunk az Úrhoz, Jézus Krisztus erre tanít minket!

Az imádságban Isten akaratát keresem, Isten válaszára figyelek, és átélem, hogy Isten munkálkodik bennem, formálja a gondolataimat, hozzáállásomat, cselekedetekre indít! Nagyon szeretek imádkozni, mert nagyon szeretem Istent, akivel ilyenkor egészen személyes találkozásban van részem. No, nem mindig, de ha éppen nem kaptam választ a kérdéseimre, vagy sem megerősítést nem kaptam, sem azt nem ismertem fel, hogy valamiben megállít Isten, hát nem csüggedek el! Szóval, jó dolog imádkozni, mert ez is eszköz a világot teremtő, azt azóta is megtartó és igazgató korlátlan hatalmú Úrral való közösség megéléséhez, és hogyan is ne mehetnék Istenhez úgy, mint Atyámhoz, aki a magáénak ismer engem, akinek jó terve van az életemmel, aki mindent azért tesz, hogy épüljek azáltal, még ha ez olykor nincs is az ínyemre!

Azért írtam ilyen részletesen az imádkozás csodálatos lehetőségéről, hogy lásd, nem relaxáció, vagy meditáció, hanem párbeszéd, egészen pontosan az Úrra figyelés az imádkozás!