Ezt a "hagyjunk rést a szekrény mögött a szellőzésnek" dolgot nem egészen értem. A gond nem a felület szellőzésének hiánya. A gond az, hogy a párás levegő odajut, ahol a harmatpont alá hűlt felületet talál. Tehát az elkerülés módjai:

 

1. a mozgó levegőben keringő pára tartalmának csökkentése

2. a harmatpont alá hűlő felületek melegen tartása fűtéssel (valószínű nagy veszteséggel, hiszen gyakorlatilag egy hőhidon keresztül célzottan fűtjük a világűrt)

3. a harmatpont alá hűlő felületek melegen tartása szigeteléssel (a harmatpont kijjebb vonul)

4. a harmatpont alá hűlő felületek légmentes elzárása a párás levegőtől

stb.

 

Szerintem a nagyobb rés nagyobb mennyiségű párás levegő bejutását segíti elő, ami pont nem lesz jó irány. Bár talán melegebb lesz a felület is kicsivel. Nem tudom.

 

Csináltam egy tesztet amikor elkezdődött a hidegebb idő. Kapcsolódik ide, leírom. A konyhában van egy ablak, ami vacak alu, mint a többi, de a többitől eltérően nem dupla, kamrás üveg van benne, csak szimpla 2-3mm-es. Nosza, az egyik szárnyát lefolpackoztam. Szépen körbe, celluxal zártam a fóliát. Ime az eredmény:

 

 

A fotó kb. 8 fokos külső és 21 fokos belső hőmérsékletnél készült, belül 65-70% körüli páratartalommal.

 

Azt hiszem ez önmagáért beszél, de azért egy kis értelmezés. A különbség döbbenetes. A bal oldali (csupasz) üvegen (és a kereten is nyilván) csorgott le a víz. A jobb oldali (fóliás) felületen egy pici folt volt csak, csorgás semmi. Nyilván a tér lezárásakor bezártam oda egy pici párás levegőt (kb. 18 fokban csináltam kinn kb. 80% páratartalom mellett), ami 8+ fokban már elkezdett kicsapódni.

 

Mit akarok ebből az egészből kihozni? Ugyanez a helyzet a problémás falfelületeknél, hőhidaknál is. Ha a hideg felülethez nem jut oda a párás meleg levegő, nem tud a pára lecsapódni azaz penész sem lesz ott.

 

A tesztem nyomán fellépő használhatósági kérdés, hogy lehet-e a hőhidas pontokra helyi párazáró fóliás fedést alkalmazni kultúrált módon? Nem tűnik egyszerűnek.