Ruhaszárításnál a páraképződés egy lassú folyamat, többek közt ezért nem annyira "látványos" a páramentesítő működése. Tusoláskor ezzel szemben hatalmas a páraterhelés már rövid idő alatt is: 20 perc alatt akár 1 liter vízgőz is keletkezhet. Nyilvánvalóan itt jóval hatékonyabban dolgozik a gép, már a megemelkedett szobahőmérséklet miatt is. Teregetéskor viszont egy folyamatos, de relatív gyenge páraképződéssel kell számolni: ez az óránkénti 0,1-0,3 liter mennyiség nem olyan sok, de a teljes száradási idő alatt szellőztetés hiányában már problémát okozhat. Főzéskor pedig a keletkezett gőzök hatékony elszívásáról kell gondoskodni egy megfelelő páraelszívóval.
Ha egybe nyitott tered van (mint nálam is), akkor ezt csak egy nagy teljesítményű páraelszívóval tudod biztosítani.
Teleszkópos kivitelben is lehet már kapni nagy léghozamú páraelszívót, ilyen például a Cata TF-6600 (790 m3/óra az EN61591 szabvány szerint).  Nálam sajnos csak 125mm-es kivezetés van, így most egy Amica páraelszívót használok. Ez ugyan kisebb léghozamú (500 m3/óra), de a 35 m2-re kis túlzással még úgy-ahogy elegendő. Van benne időzített kikapcsolás is, így elzárt tűzhely mellett még negyed óráig dolgozik, majd kikapcsol.

Leszámítva az emberi tényezőt, nálunk ez a három dolog (lakásban teregetés, zuhanyzás, főzés) képes leginkább befolyásolni a lakás páraterhelését. Ha itthon tartózkoduk, akkor megfelelő szellőztetéssel jellemzően gond nélkül biztosított a 60% alatti (általában 53-58% közötti) páratartalom.