Lehet, hogy fajtafüggő, én sem tudom.

Az viszont tuti, hogy pár évtizede, amikor még több paprikát szárítottak levegőn, mint szárító kamrában, akkor a paprika termesztő vidékeken kiváló bevételi forrása volt az asszonyoknak meg a gyerkeknek, hogy napszámba jártak csumázni.

(Olyankor volt piros a tojássárgája is, mert majd' minden háznál a tyúkokkal etették fel a friss csumát.)

De lehet, hogy itt van a "régi" meg az "új" fajták közti egyik különbség. Az újakba bele kell darálni, hogy igazi paprika íze/illata legyen (cserébe viszont fakóbb, nehezebben szárad, de nincs vele annyi kétkezi munka), a régiben meg éppen elegendő aroma volt csuma nélkül is (cserébe több meló volt vele, de intenzívebb volt a színe, meg könnyebb volt szárítani.)

Tényleg fogalmam sincs, csak tippelek. :o)

Asszem, tényleg az a jó, amit írtál: ki kell próbálni így is, meg úgy is.