Szégyen-gyalázat, de bokros tennivalóim miatt egyszerűen elfeledkeztem róluk. Majd hétfőn bepótolom.

Kárpótlásul elmondom, milyen jókat szórakozom az egyik tévécsatorna szörnyvadászain. Már a sátán kutyája, és a vérfarkas hallatán örvendeztem, de a szörnybárány kifejezéstől elragadtatási rohamokat kaptam. Ezen állítólagos élőlényeket egy kis csapat óhajtja fogságba ejteni vagy lelőni. Mindháromszor a szörny elslisszant mellettük, én eszében sem volt csapdába esni. Mindig mutogattak fényképeket, rövidebb filmeket, de ezek a régi, meghitt szokás szerint nem voltak éppen tűélesek.

Pardon, elfeledkeztem a tűzsárkányról. Ez szerencsére nem arról kapta a nevét, hogy tüzet fúj, hanem arról, hogy a táborozók tüzéhez jár melegedni. Ő sem volt olyan óvatlan, hogy csapdába essen, vagy lelövesse magát. Ami azt illeti, tudom, hogy nem szép dolog valakit a külsejéről megítélni, de szerintem ezek a szörnyészek leginkább azért jártak vadászni, hogy haveri körben, sok sör után mindezt elmeséljék.