:-)))
November 11. - Márton napja
„Szent Marton, Isten szolgaia,
Es ö néki áldot papia,
Boldog lön ö kimulása,
Mert menyben lön nyugovása.”
(ismeretlen XVII. századi szerző)
*
Magyarország védőszentje (Szűz Mária mellett), tiszteletére emelték a mai Pannonhalmán, a valamikori Szent Márton hegyén a Szentmártoni apátságot mai pannonhalmi apátságot.
*
Borfújtó Szent Márton napjára kiforr, lehiggad az újbor. A hordóba be lehet ütni a dugót, s lehet inni a borból. Szent Márton pohara, a Márton-napi áldomás, gyógyító célú borivások emlékét őrzi. A középkori hagyomány szerint Márton tours-i sírjától a kenyér és bor elfogyasztása után a lázbetegek és az ördöngösök gyógyultan távoztak.
*
"Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz.
Havas Márton után,
Farkast soká láthatsz..."
népköltés
Ahogy Márton napján az ereszcsatornák zúgnak, úgy zörögnek majd a prések jövőre. Ahány csepp eső hull a szőlőtőkére, olyan sok szőlő lesz rajta ősszel...
Ha a szőlő levele Márton napján még zöld, akkor enyhe télre lehet számítani.
Ha esik az eső, akkor a következő évben szűk termés és kevés bor lesz.
*
A néphagyomány szerint a boltokban ezen a napon gyújtják meg a gyertyát.
Sokfelé rendeztek Márton napi bálokat, vásárokat.
LIBÁK
Harminchárman keltünk útra,
Mikor mentünk világgá.
Harmincan sem jöttünk vissza –
Gági-gégém, húgom, hop!
Gágá, gigágá!
Arra jött a limpes-lompos,
Mikor mentünk világgá,
Lúdgégére éhes farkas –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!
El is értünk egy nagy tóba,
Mikor mentünk világgá,
Egy nagy libaúsztatóba –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!
Tiszta vízben megmosdottunk,
Mikor mentünk világgá,
Mégis sáros lett a tollunk –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!
Jankovich Ferenc
*
Ősi kultusz nyomait őrzi, hogy előestéjén Márton-maskarák jártak családról családra, maszkírozott fiúk-, akik énekeltek és jó termést kívántak a háznak.
A libát nemcsak finom húsa, hanem puha tolla miatt is szívesen tartottak a falusi házaknál. A tisztaszoba magasra párnázott ágyaiba nagyon sok toll kellett. Téli estéken a lányok és asszonyok fosztották a lúdtollát vidám hangulatban, míg a kezük járt, énekeltek, meséltek, beszélgettek.
Az adventi idő előtti utolsó ünnepi étkezés a Márton-napi lúd evése volt.
Ilyenkor vágták le a tömött libákat, úgy tartották: "aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." A Márton-napi lúdlakomák másik oka, hogy ezidőtájt különösen jóízű és viszonylag olcsó volt a lúdhús. A csontos részekből húslevest főztek, az aprólékból apróléklevest vagy ludaskását készítettek, de a töltött libanyak, a ropogós libapecsenye, illetve a libamáj is kedvelt étel volt Márton nap táján.
*
Sok szent Márton napokat vígan elérhesd
Napjaidat számlálni ne légyen terhes
Az ég harmatja szívedet újítsa
Áldások ára házad elborítsa
Tenéked minden öröm hótig adassék
Amelyen semmi bánat ne barátkozzék
Légyen éltednek virága mind kinyílt
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt
Míglen az egek várát nyilván szemlélhesd
S ott aztán az életed jobban cserélhesd
A szentek serge közébe fogadjon
S az úr a boldog életben részt adjon, pénzt adjon.
Folyjon az úr áldása a te házadra
Mint az ama betlehemi kútnak forrása
Élj víg reménybe trombita-zengésben
Vigyen fel az isten a fényes mennyekbe
Éljen hát szent Márton mindig jó reményben
Életének napját töltse egészségben
Végre az egekben örök dicsőségben
Vigye fel az isten a fényes mennyekbe.
:-)))
