Sík Sándor

Telihold

Ma telihold, mondja a gazdám, 
Tán megfordul az idő mégis, 
Reggelre tán kisüt a nap! 
Hiszen már olyan nagyon régen 
Zuhog az eső szakadatlan, 
És a fekete szél harap.

Ma telihold. Hajnalra kelve 
Gyűrkőzhetnek az aratók, 
Surroghatnak a kerekek, 
Sütkérezhet a jó napocskán 
A vén ember, a szárnyas jószág, 
Meg a csipogó gyerekek.

Telihold van. Az idő fordul, 
Kitárhatjuk az ablakunkat, 
Szellő, illat és napmeleg! 
Fölszáradnak a pocsolyák is, 
Meg a vérfoltok, meg a könnyek, 
És a mocsár: a gyűlölet!

Telihold van! Holnapra kelve 
Újra látjuk a kék eget, 
S a nap csodája ránkköszön, 
Ó még talán fordulhat úgy is, 
Hogy újra ember lesz az ember, 
És nem lesz vízözön!