Ma délelőtt látogatást tettünk a Zwack Unikum látogatóközpontjában, ami egyben múzeum is. Nem tudom, mire számítottam, de arra nem, amit láttam-hallottam, mert érdekesebb volt a vártnál. A belépőjegy egységes, mindenkinek 1500 forint, szerintem bőven megérte.

Elsőnek illendő módon jegyet váltottunk, majd bekísértek egy szobába, ahol a család és az általuk gyártott ital történetéről vetítetek filmet. Jó néhány érdekes dolgot láttunk, a cég történetet is érdekes volt. Szépen illusztrálta, hogy a kiegyezéstől az első világháborúig milyen óriási fejlődésen ment át a magyar ipar. Azon csöndesen derültem, hogy a gyár alapítója 94 éves koráig vezette a társaságot. Utána csak azért nem, mert meghalt. A fiai vették át az üzletet, ők viszont annyira összevesztek valamin, hogy nem voltak hajlandók szóbaállni egymással. Az irodájuk közös szobából nyílott, ahol a család ügyvédje ült. Amikor az egyik fiú beérkezett, szólt az ügyvédnek: Mondja meg a Bélának, hogy jó reggelt! A cég ennek ellenére virágzott, egészen a második világháborúig. Aztán részint lebombázták, részint kirabolták.

Nem mindenre emlékszem, amit láttam-hallottam, de azért igyekszem valami képet adni róla. Egy másik teremben néhány régi unikumos üveg, no meg sok fénykép és használati tárgy volt kiállítva. Ezek közül két kedvencem volt: az egyik egy ezüst kóstolópohárka, inkább tálacskának látszott, de ezt bor kóstolására használták, nem likőrére. Nagyon tetszett még egy csöpp pénztárca, csak egy-két centivel volt nagyobb, mint egy gyufásdoboz. Lehet, hogy gyerekjáték? Érdekes volt még Zwack Mici élete, ő volt Ady Endre (egyik) múzsája, legalább másfél évig. A költő őt becézte Mylittának. Mici minden reggel megivott egy korty likőrt, és azt mondta, ettől örökké fog élni. Ha addig nem is, 96 éves korái mindenesetre élt, messze túlélve ezzel Adyt. Úgy tűnik, hosszú életű a család.

Az emeleten volt egy minipalack-gyűjtemény, nagyjából 17.000 darab. Miután csak végigfutottunk rajta, csak pár darabot tudok felidézni, de hát egyszerre ennyit úgysem lehet figyelmesen szemügyre venni. Volt minden földrészről, a legtöbb persze Európából, Jó pár hazai is, ezek legtöbbje ismerős volt. Aztán következett a pince, ahol kóstoló is volt, éspedig a hagyományos Zwack, és a Zwack szilva. Nem vagy-vagy alapon, hanem mindkettő. Ehhez a látogatáshoz fehér köpenyt és sapkát kellett fölvenni, amit megtarthattunk, ha ezt akartuk.Mindannyian nagyon méltányoltuk, hogy felfelé menet az elég magas lépcső mellé egy stabil korlátot is építettek.

Volt egy ajándékbolt is, a belépőjegy ellenében némi kedvezményt kaptunk a vásárlásra. A legtöbben vettünk, hiszen közeledik az Erzsébet-nap, no meg a karácsony is.

Egy biztos: Nem hinném, hogy itt sikerülne megtartani az antialkoholisták összejövetelét!