Gömör Laci egészen pontosan már 32 éve tagja a Solarisnak!

1982. október 8-án volt az első közös próbájuk és október 29-én már játszottak is a Gépészkari Gólyabálon.

 

 

Viszont holnap, november 4-én lesz annak 32 éve, hogy először láttam Lacit Solaris koncerten :o)

Anno, erről a koncertről röviden ezt jegyeztem föl a Solaris koncertjeimet tartalmazó listámra:

 

1982. november 4.: Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE) Mogyoródi úti kollégiuma;

                                  hihetetlen, de újból van Solaris! :o)

Még basszusgitáros nélkül, négyen léptek föl.

A megmaradt tagokhoz (a 3 alapítótaghoz /Erdész Róbert, Cziglán István, Kollár Attila/) csatlakozott Gömör László dobos.

Új számok:

„Nyikorgó idegen”,

„Duó”. Ez utóbbit Czigi akusztikus gitáron, Attila blockflőtén játszotta.

Azután, hogy nem sokkal korábban, október 1-jén az FMH Körtermében Robi bejelentette a Solaris feloszlását, eszméletlen érzés volt ismét Solaris koncerten lenni! :o)))

Semmihez sem fogható érzés volt, de tényleg!

Az úgy volt, hogy október 1-jét követően világvége hangulatban teltek a napjaim, nem tudtam fölfogni, hogy egy ennyire fölszállóágban lévő zenekar - akit nagyon szeretett a közönség, a Magyar Rádiónál zsinórban vehették föl a számaikat, amelyeket aztán játszott is a Petőfi rádió -, hogyan hagyhatja abba ilyen hirtelen......
Annyira magamba zuhantam, hogy valamiféle válasz reményében levelet írtam a menedzserüknek, Tereh Öcsinek, akiről akkor még nem tudtam, hogy - ma ez már zenetörténelem - ő is a Solaris másik felével tartott és így alakult meg az I. Emelet.
(Amely viszont - mily furcsa az élet - már nincs is, a SOLARIS viszont ismét szárnyal :o) )

Öcsi próbált megnyugtatni azzal, hogy Robi, Czigi és Attila úgy döntöttek, hogy folytatják, de hogy mikor, azt ne is kérdezzem, mert nem lehet tudni.

Nekem ennyi is elég volt, hogy a letargiámból kirángasson, már a reménytől is madarat lehetett volna fogatni velem :o)))
Vadul bíztam benne, hogy ismét járhatok majd Solaris koncertekre - már maga a gondolat is mámorító volt! :o)

Mivel Robiék is egyetemisták voltak akkor és közeledett a téli vizsgaidőszak, elkönyveltem magamban, hogy talán majd utána, 1983. februárjától fognak ismét játszani. Türelmes, zsongító várakozás volt bennem :o)

Teltek a napok és elérkezett november 4-e, egy simának induló hétköznap az egyetemen. Dél körül az egyik szünetben a folyosó ablakpárkányaira kitett fénymásolt heti műsorfüzetet lapozgattam át, amelyben az egyetemi klubok, kollégiumok programjai voltak fölsorolva.

Egyszercsak.............

Többször neki kellett futnom, hogy fölfogjam, amit leírva láttam: hogy AZNAP (!!!) este Solaris koncert!
A szívem úgy kalimpált, mint addig talán soha! ( Ja, de igen, majdnem napra pontosan 2 évvel korábban, november 1-jén, életem első Solaris koncertjén is majd' kiugrott a szívem a helyéből, amikor azt éreztem koncert közben: hiszen ez az ÉN zeném :o)) - már első hallásra is annyira magaménak éreztem a zenéjüket, hogy örökre rabul ejtett, azóta sem ereszt el :o)) )
De aztán jött a kijózanító gondolat, hogy ez nyilván csak egy régebben leszervezett koncert híre és csak így került bele ebbe a műsorfüzetbe. Szerencsére ott volt a kolesz telefonszáma és fölhívtam őket, hogy megtudjam: csak tévedésről van szó vagy pedig..........
A hölgy megnyugtatott, hogy higgyem el, tényleg Solaris koncert lesz este, már pakolják ki a felszerelésüket!
Ebbe a hírbe totál beleszédültem........... Hiszen alig több, mint egy hónap telt csak el az ominózus este óta és máris mehetek Solaris koncertre??? 
Hát ilyen nincs! Ez hogy lehet??? :o)))
Egészen addig nem mertem elhinni, amíg oda nem értem a helyszínre. 

De előtte még elrohantam az öcsémért a középiskolájába, hogy majd suli után ne menjen haza, mert Solaris koncert lesz nemsokára.......... Ő is alig akarta elhinni :o)

Ami ezután következett, az pedig már SOLARIS-történelem :o)))

És annyira jó, hogy nem múltba révedés az, ami most zajlik, hanem a JÖVŐ van újra a SOLARIS előtt :o)
És annyira jó Velük együtt átélni ezt az egészet, ezt a csodát!
A Marsbéli krónikák II. lemezüktől egyelőre képtelen vagyok elszakadni, gyakorlatilag folyamatosan hallgatom, csupán annyi szünetet tartok, hogy idő legyen a leülepedésre. Addig fogom hallgatni, míg ezek az új zenéik is a véremmé nem válnak :o)
Nem tudok elemzést írni a lemezről, alig tudom megfogalmazni azt is, hogy miféle érzések kavarognak bennem, miközben hallgatom. 
ÖRÖM, igen, nagy-nagy öröm, és közben olyasféle érzés jár át, mint amikor tavasszal egymás után pattannak ki a rügyek, bomlanak ki a virágszirmok s bármerre fordulok, ezt látom - és valami eszméletlen üdeség, frissesség lengi be ezt az egészet :o)
Ilyesmit érzek ennek a lemeznek a hallgatásakor: BOLDOGSÁGOT :o)

KÖSZÖNÖM, Srácok! :o)