Nos akkor a lemezről...

 

Sok álmatlan éjszakát okozott nekem az új Solaris album. Ugyanis még a megjelenés előtt nagyon tartottam attól, hogy valahogy nem sikerül majd a megelőző albumokhoz méltó anyagot produkálni. Hiszen a csillagos ég elérése után mi jöhet még???

 

Most már azonban bizton mondhatom, hogy az új album méltó elődjeihez! Nagyon tetszik, hogy ezen az új albumon jelen vannak a Marsbéli I-re jellemző megközelítések, ugyanúgy, mint mondjuk a Próféciák korabeli Solaris. Én személy szerint nagyon sajnáltam volna, ha a Próféciák hangulatából, zenei megközelítéséből nem találtam volna semmit az új anyagon. A vokálok használata, illetve Erdész Róbert monumentális játéka egyértelműen ezt az érát idézi.

 

A Marsbéli II szvit mindenképp az új lemez csúcsteljesítménye! Ez a 22,26 perces zenei eposz számomra odakerült a Los Angeles 2026, vagy a Marsbéli I szvit mellé. Ez az új szvit egyszerre retró és előremutató, mert zeneileg úgy nyúl vissza a gyökerekhez, hogy egészen friss elemeket is ötvöz. Bevallom, féltem, hogy az egész Marsbéli II egyfajta szolgai kópiája lesz a nagy elődnek, de szerencsére nem így történt. Valahogy megfoghatatlanul újszerű ez, olyan módon, hogy nem lehet azt mondani, hogy "ááá, persze, ezt már hallottam...". Semmiképp nem mondható kiszámíthatónak.

 

Azért egyfajta meglepetésként szolgált, hogy sokkal többször kaptam fel a fejem e szvit hallgatása közben olyan motívumokra, amelyek talán túlzott módon is, közvetlen hatás alatt állnak. Az első tételben pl. a basszus belépésénél nem lehet nem a PF One of theses days...-ére gondolni, a második tételben egy meglepetésszerű hatás fedezhető fel, a TSFH - Heart of Courage ópusza ott settenkedik a sorok között... (2:15-től érdemes figyelni 2:30-ig, és utána meghallgatni a Heart of Courage-t...). Úgy látszik, Róbert az utóbbi időben nem mellőzte el az igen népszerű "cinematic" hullámmal való ismerkedést... Ezek az új korszakbeli hibridek valójában jól illenek a Solaris világához is, noha hiba lett volna túlzottan ezirányba tolódni... Ja, és ott van a harmadik tétel, ami megközelítésében egy az egyben PF The Great Gig in the Sky... Ez olyannyira nyilvánvaló, hogy ezt rajtam kívül mások is észrevették és megjegyezték kritikákban... Itthon a feleségemet vicceltem meg ezzel a párhuzammal, aki nem jártas túlzottan az old school prog rockban. Betettem a Solaris említett tétele után a Pink Floyd Great Gig-jét, és teljesen összezavarodott, hogy akkor ez most hogy is van, meg melyik melyik... :)

Ezen hatások mellett éppenséggel meglepő volt a Jarre-hatás hiánya... A Marsbéli I-en azt gondolom, a francia mester hatása volt a legnyilvánvalóbb, avagy az egyedüli módon könnyen beazonosítható.

Engem különösebben nem zavarnak a direkt hatások, mert nem puszta másolásról van itt szó, hanem teljes beillesztésről a Solaris univerzumába. Persze a kritikusok meg fogják ezeket jegyezni, és ezek által a Solaris új albuma veszteni fog a semmivel össze nem hasonlíthatóságából, avagy egyediségéből.

 

A nagy szvit után a Hangok a múltból borzongatóan jól sikerült, Czigit újra sikerült elővarázsolni, daccolva a tér-idő kontinuummal. Zseniális!!! Cziginek biztos fülig ér a szája a mennyei kórusból letekintve...

 

Ezt követően még 4 db szokványos hosszúságú tétel következik, amelyek a maguk nemében mind 10 pontos telitalálatok. Nekem személy szerint "az emberbogarak büszkesége" és az "Alien song" tétel tetszik a legjobban, ezek számomra bekerültek a legnagyobbak közé, egyszerűen lenyűgözőek!!! A "Lehetetlen" szintén zseniális, noha sokkal inkább jazzes, mint ahogy én azt a Solaristól szeretem. A "Világ nélkülünk" tétel szintén nagyon jó, de nem annyira, mint a fent említett kettő. Tulajdonképpen ez az a tétel számomra a lemez derekán, ahol egy kicsit nyugalmat találhatunk a lemez első és második fele között, nem történik benne túl sok minden, de jól is van így, mert a lemez eleje és vége igencsak odaszegezi a fülünket a hangfalakhoz, nem hagy pihenést a zsenialitás.

 

Összességében véve ez a lemez csúcsteljesítmény, minden szempontból. A Solarisnak nem is a nemzetközi szintérrel kellett versenyeznie, hanem saját magával!!! És ez sikerült, mert ez a lemez büszkén odatehető a többi mellé. Persze számomra a Próféciákat továbbra sem sikerült letaszítani a trónról, de nem is nagyon hiszem, hogy az egyáltalán lehetséges... Olyan lemez csak egyszer születik egy zenekar történetében...

 

Egy problémám van csak a lemezzel... túl rövid...!!!

 

Kérlek ne várjatok ennyit egy következő lemezzel. Ez alapján a lemez alapján én, mint az egyik legnagyobb kritikusotok, bizton állíthatom, hogy a Solarisnak nem csak múltja, de jövője is van. Ez az album a jövő felé is nyitott, ha ilyen minőségű muzsikát sikerült rögzíteni az őrült készülődés közepette, akkor meg vagyok győződve, hogy sok albumnyi anyag van még belül... Kérlek titeket, hogy összpontosítsatok a jövőben sokkal inkább arra, hogy ezek az új ötletek megszülethessenek, mert számomra egy ilyen új lemez többet ér, mint 2 db életműkoncert...