Sík Sándor

 

Hajnali kertész

 

Még a füvön csepereg a harmat, 
A sok ember most fordul a falnak: 
Legédesebb ilyenkor az álom. 
Kertek alját csak egyedül járom.

 

Egyedül-e? Nem egyedül mégsem: 
Öreg bácsi jár a csemetésben, 
Le-lehajlik, fiatal módjára, 
Szinte földet seper a szakálla.

 

Kurta neki a nehéz nap gondja, 
Hogy így már az elején megtoldja? 
Vagy hogy élni siet az öreg csont? 
Becses a perc, ha közel a fejront!

 

Becses a perc, igazad van, bátya, 
Annak, aki elperegni látja. 
Hát még nekem, aki azt is érzem, 
Hogy semmi sem múlik el egészen.

 

Jó így, bátyám, éljünk a jelennek, 
Ki a percnek, ki a végtelennek, 
Te plántádnak, én is az enyémnek, 
Aludjanak amazok szegények!