Jó kis írás és informatív is.

Én a C (tehát 3.) sorban ültem, a cikkben jelzett rezgő hang végigkísérte a koncertet, ezen kívül a pergő iszonyú hangosan szólt, olykor már-már bántóan.

Attila szintije sokszor egyáltalán nem szólt, vagy legalábbis nem hallatszott. A teljes hangzás pedig kásás volt, mintha szemüveg nélkül próbálnék olvasni.

Ezektől függetlenül elmondhatatlanul élveztem minden pillanatot, egy estére megint visszakamaszodtam. Ennél nagyobb öröm ebben a korban már nem érhet.